vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Végzet

Szerző: KödmadárDátum: 2013. december 27. 11:29 Műfaj: VersCimkék: vágy, vers

Féktelen vágy űz feléd szüntelen.
Fogságban tart, el sosem érhetem.
Rabláncra fűz, messzire nem enged.
Megfoghatatlan, s nem ad kegyelmet.

Szívem véresre marta, húscafat,
Rágja lelkem, hoz bűnös kínokat.
Meghalni kész, és mégis él bátran.
Tudod, eddig mindent kipróbáltam!

Feldob, aztán lehullok a porba,
Most ölel, majd itt hagy megtiporva.
Bűnös végzetem titkolva élek,
Erőm elhagyott, már nem is félek...

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

---

1. Hulló Csilla(g)   (#28944)	2013. december 31. 01:19
Ismerős! Nagyon ismerős érzések!
2. Ködmadár   (#28916)	2013. december 29. 18:01
Gyakorlat teszi a mestert! :-)
Válasz hozzászólására (#28911).