vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Visszajövök!...Kisfiam,...visszajövök!

Szerző: Neubauer JózsefDátum: 2013. augusztus 29. 19:48 Műfaj: PrózaCimkék: a szerelem gyümölcsét értékeld, örökké értékeld

Elindulok,...hátra nem nézhetek,..így,most nem találkozhat a két tekintet,..de ott belül,valami megszólal,:Bár becsaptak,elárultak,..nem vagy különb ,..becsaptad fiad! Érzem,ha hegyeket is kell megmozgatnom,oda vissza kell térnem,..a tekintet,gyermeki tekintet,..búcsút nem intet.

Visszajövök!....Kisfiam,...visszajövök!

Az udvaron a szétszórt gördeszka,kis bicikli ,mint egy megunt,vagy már többé úgysem kell dolgok,magukra hagyva,feledve hevernek.Talán a magány ,talán egy összetört gyermeki szív,mi ezt tette.
Szinte érzem fájdalmát,el nem sírt könnyei arcomon lecsorog,torkomban mint gombóc gyűlnek az idegek küldte ingerek,gyomrom,mintha összevarrnák,..egyre szűkül,...ő csak áll ,némán,,fejét lehajtva gondolataiba mélyedve,...vagy elmenekülve,minden, mindenki elöl,gyermeki eszével,meg nem értett dolgok ,problémák tornyosulnak előtte.
Nagy a bánata,..hisz nem érthet semmit sem az egészből, mit tud,..szülei többé nem élnek már együtt.
Nézem,..kis buksi fejét,kócos szőke haja égnek áll,...az előbb még olyan vidám gyermek,most egy szomorú kőszobor.Mint egy kés okozta szúrás,villant agyamba a felismerés,...Ő a mi szerelmünk gyümölcse,..ahogy a szerelem elszállt, Ő itt maradt,mint jele a múlt szép dolgainak.
Ott belül,..könyörgöm,..Érted,..hozzád,..miattad fiam!
Ki? ..Ki lenne képes szólni,..bármit is mondani,..hisz a szó, most túl sok lenne,a szavak meg túl kevesek,hogy kifejezzék a jelenlegi helyzetet.
Állunk,..nézem,...Ő a földet nézi,tudom nem nincs ott semmi sem,de tekintete oda menekült,elképzel,odaképzel dolgokat.
A kerítésnek támaszkodó gyermek, a gyermekem, de ha idegen lenne sem éreznék másképp.
Miért? ...Miért?!...Teszem fel egymásutánban a kérdések,...hiába tudom,vagy talán csak úgy érzem,hogy tudom,..nem válaszolok még magamnak sem.
Ott az a gyermek,ki nem értheti meg a dolgokat,..Ő még tiszta,őszinte,..ragaszkodása nem játék,..nincsenek megjátszott érzések.
Őt!..Őt,és magunk csapjuk be! ...Nem teszünk mást,mint másoknak akarunk megfelelni ,görcsösen ragaszkodunk téves ,beképzelt helyzetekhez,vélt sérelmekhez,...nem gondolkodunk el,...ha a másiknak fáj valami,akkor lehet,hogy rosszul csináltunk valamit...Nem hisszük el,hogy mi vagyunk,ki kiváltotta a bizonyos helyzetet,makacsul ragaszkodunk hibás döntéseinkhez.Nem írjuk felül véleményünk,...nem!..nem ,mert mi nem hibázhatunk!
Senki sem értheti,..senki sem tudja az ilyen helyzetekben ,mi a jó,mi a helyes.
A kezem megemelem,simogatnám,..de talán a mozdulatban,ott rejlik már a fájdalom,..nem!...én nem érdemlem ezt meg!
Nem érhetek ,egy tiszta ,minden fertőtől mentes gyermekhez,...kinek mosolyát,elloptam,...s változtattam könnyé.
Nehéz hinni,...de bízni kell,s megtenni érte mindent,a gyermek úgy nőjön fel,mint egy őszinte ,tiszta ember.
Elindulok,...hátra nem nézhetek,..így,most nem találkozhat a két tekintet,..de ott belül,valami megszólal,:Bár becsaptak,elárultak,..nem vagy különb ,..becsaptad fiad!
Érzem,ha hegyeket is kell megmozgatnom,oda vissza kell térnem,..a tekintet,gyermeki tekintet,..búcsút nem intet.

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

---

1. Macska   (#27887)	2013. augusztus 31. 14:36
Kedves József! Feltöltöttem, az lesz a címe, hogy "Ha vége van". Az ismerősömnek nem volt választása, de a gyerek szempontjai az ő esetükben is ugyanazok. Ott is kisfiú van, annak idején közösen fogadták örökbe.
Válasz Neubauer József hozzászólására (#27880).
2. Neubauer József   (#27880)	2013. augusztus 31. 08:23
Kedves Éva! Kedves Macska! A történet csak egy része,kicsi szelete egy írásomnak,-mit még nem fejeztem be,és csak azért írom,hogy kiírjam magamból,a külső ingerek által okozót fájdalmat.-azért tettem fel e rövidke részletet,hogy kicsit felébresszem az igényét,hogy újra gondoljunk bizonyos helyzeteket,a döntéseink néha gondoljuk újra át,ha kell írjuk felül. Köszönöm a hozzászólásokat! Macska.Örülnék ha megtenné!
Válasz Macska hozzászólására (#27873).
3. Zseva   (#27874)	2013. augusztus 31. 07:03
Kedves Józsi! Az a szomorú, hogy a szülők mielőtt meghozzák azt a végső döntést nem néznek a gyermekre, mert ha szavakban ő még nem is tudja kifejezni mit érez, de a tekintetéből kiolvasnák csalódottságát, hogy őt nem kérdezték,... mert neki mindkét szülőre szüksége van... Éppen most nézek egy sorozatot, ahol a két pici lány, (testvérek) mi mindent elkövetnek azért, hogy újra együtt lássák apát és anyát, mint régen, szeretetben... Megrázó történet.
4. Macska   (#27873)	2013. augusztus 31. 00:06
Kedves József! Megrázó olvasmányt kaptam. Milyen a véletlen! Éppen most írtam a témáról, sokkal prózaibb stílusban, és csak egy ismerősömnek szántam levélben. Ha gondolja, most mégis feltöltöm ide - nem az irodalmi értéke miatt. Üdv!