A kis herceg üzen
Dátum: 2008. április 21. 16:13Műfaj: PrózaCimkék: felnőttek, rózsa, bárány, sivatag |  |
"Jócskán akadt dolgom a felnőttekkel.Közvetlen közelből láthattam őket.És nem mondhatnám,hogy ettől jobb lett róluk a véleményem(...)Ha szeretsz egy virágot,valahol egy csillagon,jólesik éjszaka fölnézned az égre..." Antoine de Saint-Exupéry
Egyedül vagyok,magányos és szomorú.Lapozgatom a könyvet,a könyvedet,pilóta.Úgy érzem,megszépíted a történteket - különösen a kettőnk visszonyát - ,mert a felnőttek szeretnek mindent kiszínezni,s egy kicsit - ezt el is ismerted - te is olyan vagy,mint a felnőttek.Elmondom hát azt,amire én emlékszem,hátha a nagyok is értenek belőle valamit.
Az biztos,hogy az én bolygóm más,mint a tied.Csakhogy azon a h a j n a l o n nem én leptelek meg téged ott a Szaharában,hanem szorult helyzetedben(elromlott repülőmotor,kevés víz)te kerestél meg engem.Olyan mesét mondtál,amilyent addig még nem hallottam.Rajzoltál nekem.Nemhogy én kértem volna,én nem is sejtettem,de mint később kiderült,te már akkor tudtad,hogy miért éppen bárányt.Mert éppen azért környékeztél meg,hogy rám bízd egy gyönge rózsa gondozását,s a bárányok megeszik a virágokat.Milyen jól elgondoltad!"Szájkosarat rajzolok a bárányodnak" - ígérted,amikor bennem is megszületett a veszély érzete."Nem hagylak magadra"- mondtad.De aztán elfelejtetted,soha többé nem tudtál arról,hogy mit ígértél.Pedig a kígyók téged nem is martak.Én nem tudom miért,de téged kíméltek,a kegyeidet keresték.Vagy igaz,úgy mondják:"a második marásra már nem marad mérgük".Nemhogy segítettél,támogattál volna,inkább igyekeztél elkerülni.Tudtad,hogy barátot keresek,és nem hagytad magad megszelídíteni,pedig azt is jól tudtad,mennyire szükségünk lenne egymásra,hiszen az a virág,az a rózsa,amit végülis elfogadtam tőled,az túlságosan is megszelídített engem.Én is megszelídítettem őt,még a rókát is,csak veled nem sikerült kapcsolatot teremteni.A Király meg a Hiú kegyeit kerested a szomszéd bolygón,meg is győzted őket,hogy támogassanak téged,ha eljön a megfelelő pillanat.Egyedül a Lámpagyújtogató volt az,akivel meg tudtam volna barátkozni,de ő se nekem igyekezett világítani,hanem nektek és mindig a hátam mögött.
A rózsa egymaga többet ért,mint ti valamennyien,mert ő volt az,akit én öntözgettem.Az idő,amit a rózsának szenteltem,az tette olyan fontossá számomra a virágot.Sehol a világon nem volt párja,pedig nagyon sokféle tenyészett már akkor kicsi kertünkben is.A róka is tudta ezt,te is tudtad,a felnőttek nem akarták tudni csupán.Az emberek elfelejtették ezt az igazságot,de neked nem lett volna szabad elfelejtened.Én tudtam,hogy felelős vagyok a rózsámért(már a magaménak éreztem),de titeket nem hatott meg a virághoz való hűségem sem.
Arra is rájöttem,hogy képtelen vállalkozás vaktában kutatni,keresni a határtalan sivatagban - egyedül.Egyre inkább éreztem,hogy nem sokáig viseltek el magatok között(tudod jól:nem a virággal támadt nézeteltérésem),s mert nem szeretem a halálos ítéleteket,bejelentettem,hogy elmegyek.Ott sündörögtél,sunyítottál(a Lámpagyújtogató meg a Hiú még el is ítélt a "hirtelen távozásomért"),neked sem kérdezni-sem mondanivalód nem akadt.
Mindennek éppen ma egy esztendeje.
Szomjaztál a sivatagban,az kétségtelen,az minden pillanatban látszott rajtad,az is,hogy mire szomjazol.A rózsára gondoltam,neki is szüksége lesz a vízre,hát azt is megmutattam neked,hogy merre van a kút,s te csakhamar rá is találtál."Minden készen van:csiga,vödör,kötél...".Mindent készen kaptál,s köszönet helyett mindent elhallgattál.Még a szájkosarat a bárányomnak,azt is bőrszíj nélkül adtad át.S bizony jól sejted:a virágot,az én rózsámat megette a bárány,és azóta magányosan búslakodom kis bolygómon.Azért is kesergek,miért van az,hogy a felnőttek meg sem kérdezték:megette vagy nem ette meg a virágot a bárány.Ha kérdezték volna,egyértelmű,hogy őszinte választ kaptak volna.Így minden megváltozott volna,minden másként alakult volna.De őket nem érdekelte,s ma sem érdekli sem a kis herceg sem a rózsája.Ők azóta sem értik,hogy az a rózsa "nekem milyen rettentően fontos".
Hogy találkozunk-e még,hogy visszatérek-e,az egyáltalán nem énrajtam múlik.
Ui.Ha valaki/valakik önmagukra ismernek e rövid üzenetben,az bizony nem a véletlen műve
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
