A boldogságról, Veronainak !

Szerző: Sonkoly ÉvaDátum: 2008. december 09. 20:37

"Te meghalsz, Kedves, s nem tudod ki voltál,

álarcodat magadra szorítod,

s nem tudja senki, hogy voltál titok..."

- Kosztolányi Dezső -

Én úgy akarok élni,

hogy ne legyen több

titok.

Tudom mit szeretnék,

mit akarok,

az élettől mit várok,

-boldogságot.

Cserébe mit adhatok ?

Bármit, amit elfogad

a lélek.

Már nem félek !

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Sonkoly Éva (#6591)	2008. december 21. 19:08
Kedves Veronai! Bocs' de nekem nem kellett tanulnom legyőzni a félelmet, valahogy így születtem. Csak az összefüggéssel van még baj. Nincs bennem félelem, de ez önmagában még nem a boldogság, csak némi nyugalom. No igaz az útkeresésnek könnyebbenek kellene lenni a bátrak esetében,de nálam valahol.... majd egyszer működni fog, de akkor már csak utat mutatok - másoknak!
Válasz Veronai hozzászólására (#6365).

2. Veronai (#6365)	2008. december 11. 00:01
Annak örülök, hogy megtanultad, magadévá tetted a legfontosabb dolgot, ami mindenkor előre tudja vinni életedet: Nem félek. Nagyon fontos. A félelem motivációja sok embert tévutakra visz és nem realitásában látja a dolgokat. Mindent, amit elértem, az annak is köszönhető, hogy legyűrtem magamban a félelmet, bármiről is volt szó. Hisz eleve boldog nem lehetsz, ha félelem van benned!