A cirkusz (Álom)
Dátum: 2008. október 26. 16:51Műfaj: PrózaCimkék: emberközeli élethelyzetek |  |
A közönség egy emberként felhördült, ütötték, vágták egymást. Nem is EMBEREK, hanem ÁLLATOK voltak. A vér bűzlött, a gyűlölet a másik kezére fröccsent, az emberi ösztönön felülkerekedett egy állati ösztön.
Szobámban fekszem az ágyamon, s félálomba szenderülve nézem a televíziót. Politika… politika… politika… Fáradt vagyok, fáj a fejem s még ez is. Emberek ölik egymást az utcán, s ezt nekem néznem KELL?
…
Egy hűvös ősz volt, földön heverésző, megsárgult falevelekkel. Sokan már nyugovóra tértek, de volt, aki még ébren volt, és aznap este ellátogatott a cirkuszba. Beállt a tömegbe, s kifizette becsületesen a műsor árát. Egy ember megpróbált csalni, de mivel nagy volt a szigor, s fegyelem, így a tömegnek nem sikerült hazudnia. Neki azonban IGEN! Tetten érték és nagy volt a lebukás!
A színpadon ketten próbálták attrakciójukkal elkápráztatni a közönséget. A ma esti program nem volt túl színes. Porondon a KÉSDOBÁLÓ ,,…nem fog fájni…” elven alapuló produkció, s mellette hadakozott a TÜZET OKÁDÓ ,,…hazudott… le kell váltani… nincs szüksége az országnak rá…” – költői megállapítással bíró attrakció.
Állt az EMBER… (?) kezében a késsel, melyet a tábla előtt álló személy felé dobott.
A másik fél… FÉLT…, mely nem volt alaptalan. Félelme kiült az arcára, melyre rögtön érkezett egy kijelentés:
– ,,Nem fog fájni!”
Attrakció! S a kés szállt az ember felé!
A közönség felhördült, mivel eltalálta az ember fejét. Gurult a fej… gurult… határon túlra. Jött is az újabb késdöfés:
– ,,Nem baj… el lehet menni külföldre…!”
S már dobta is a következő kést. Eltalálta az áldozat karját, s vele együtt az egészségügyet. Mostantól fogva nem lesz, ki meggyógyítsa, ápolja, mert az egészségügy HALOTT!
– ,,Felesleges ennyi kórházat működtetni…”
S már lendült a következő kés, mely ezúttal a lábát találta el, vele együtt az árak emelkedését.
…emelkedett a rezsi, benzin, ezáltal minden: a kenyér, s az élelmiszerek ára. És minden után adózni KELL. Ha kimegyünk saját lakásunkban wc-re fiziológiás szükségleteink kielégítése végett, akkor már azért is adózni KELL, ha körülnézünk a zebrán, mielőtt átmegyünk, azért is adózni KELL… – már lassan – mert EZ EGY ILYEN VILÁG!
Nem utolsósorban tandíjköteles lett a felsőoktatás. Bár eddig is csak az értelmiségi család gyermekei voltak kiváltságosok. A reálbéreket pedig mind ezzel ,,arányosan?” csökkentették!
Nyúlt a kéz a következő kés után. E találat a hasat találta el. Az anyaméhet, mely életet adott egy kis jövevénynek. De ezzel nyert egy kis szívet, s vesztett egy munkahelyet. Meg kell gondolnunk, merjünk-e szülni, mert EZ EGY ILYEN VILÁG!
Többeknek nem tetszett a közönség soraiból, ki is fütyülték a produkciót. Ekkor porondra jött a kettesszámú versenyző, a TŰZOKÁDÓ!
Tüzet okádott és erre buzdította a közönséget is, hogy vele együtt egy emberként okádják a tüzet. A közönségnek ez a produkció már jobban elnyerte szimpátiáját, mint az előző. Erről meg is győződhettünk október elsején.
Vajon nem a tüzet okádó négy év miatt kell MOST a kés dobállónak végrehajtania a ,,… nem fog fájni..!” – attrakciót.
OK – OKOZAT.
Egyiknek a következménye a másik?! S a közönség pedig ne csak nézzen, lásson is! Szükség van-e ilyen attrakciókra?
Nem mindegy, hogy fő produkciónak kit választunk? Jobb-e lecserélnünk a késdobálót, tűzokádóra. Attól ez a CIRKUSZ továbbra is ugyanolyan rosszul fog működni, CSAK a KÉSDOBÁLÓNAK és a TŰZOKÁDÓNAK fog továbbra is bevétele nőni!
A közönség, aki befizeti esténként az előadást, annak előbb-utóbb kimerül a kasszája.
Újra porondon a késdobáló. Csak állt és nem csinált semmit.
Nézte a vérben csucsogó testet. NEM… CSINÁLT… SEMMIT…!
– ,,Nyilvánvaló, hogy az utóbbi négy évben nem csináltunk semmit!”
Ez volt a legnagyobb tőrdöfés. Mindenki gyűlölettel nézte, következő gondolattal a fejében:
,,…járkálj csak, halálraítélt!”
A közönség egy emberként felhördült, ütötték, vágták egymást. Nem is EMBEREK, hanem ÁLLATOK voltak. A vér bűzlött, a gyűlölet a másik kezére fröccsent, az emberi ösztönön felülkerekedett egy állati ösztön. Elégedetlen volt a közönség, mert nem tetszett nekik a produkció. Sok volt a halott, szinte már mindenki az volt, de a KÉSDOBÁLÓ és a TŰZET OKÁDÓ túlélte a produkciót! S a piros-fehér-zöld lobogó színe előbb-utóbb befeketedett. S nem tetszett a műfaj? Ez már kriminalisztika. Csak ŐK élték túl, egymás műfaját, hogy a következő adásra befizető közönséget is hasonlóképpen tudják szórakoztatni.
Emberek! Ne csak nézzetek, lássatok is!
A függöny legördült. Vége… a ma esti produkciónak.
…
Iszonyatos hangzavarra leszek figyelmes. Ekkor veszem észre, hogy nincsen adás a tévémben. A hangzavarra való felébredésem legalább ennek a borzalmas álomnak a végét is jelentette.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
