vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket Add a kezed
Szerző: RímfaragóDátum: 2008. március 29. 15:55
| |
Add a kezed
Add a kezed!- kértem
S ő némán nyúlt értem
Erős kezében, mint holt madár szárnya
Feküdt kezem gyengén, csodára várva
Közben karomba válla simult
De a varázslatos pillanat
Gyorsan elmúlt.
Szerelmes vagyok!- mondta
Kezéhez simult arcom…. lopva
Két megtört ember pőre lelke letétbe
Egymás tenyerébe csupaszon letéve.
Sok hónap és sok harc után
Mikor bántottuk egymást sértőn és bután
Versenyeztünk, ki kerül a másik fölé
Helyezi érdekeit a másik elé
Egy sértő, bántó veszett harapás
Fájdalmas szembesülés, holt akarás
Taszítasz!- mondta és éreztem, igaz
Ezt akartam? Nagyon fáj! Gyenge vigasz.
Féltem, ne kerülj közel hozzám
Ezért játszottam kegyetlenül, esztelenül
Felöltött jelmezem-utáltam, már feszült!
Mert szíved akaratlan, enyémhez közel került
Nem önként fedtem fel neked arcom
Állarcom letépted, túljutva egy harcon
Embert láttál mögötte, egy nőt
Nem tudtad, öleld át, vagy űzd el őt
Kitártad nekem lelked féltett ajtóit
És megláttam démonjaid és vágyaid
Megriadtam, féltem tőled, de elfogadtalak
Megértettem, változnod kell, ez, magasabb akarat
Most itt ülünk pőrén, álarc nélkül
Figyelek rád, fejem bele szédül
Hallgatlak, ahogy szerelmedről beszélsz
Ábrándozva réveteg, s közben hozzám érsz.
Csodaszép, fiatal, sugárzó a lány
Kívánom, teljesüljön be ez a vágy
Mint mágnes vonzza magához szívedet
Ajkad az érzésbe szinte beleremeg
Légy végre szerelmes, boldog, teljes és büszke
Akkor én dolgom elvégezve, egy sarokba félre ülve
Önön tüzemtől, mint Főnix madár elhamvadok
Mert élni tovább már nem akarok
De ha még egyszer újra hamvaimból kelek
Kérem az Urat, én szerelmes soha ne legyek!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket