A gyávaság bűnhődése.
Dátum: 2010. március 24. 21:44Műfaj: NovellaCimkék: szerlem, válás, öregség, magány |  |
Az élet megalkuvások sorozata,vagy talán pontosabb megfogalmazás, hogy aki képes alkalmazkodni, annak jobbak az esélyei? Hol van a holtpont. Mikortól hívjuk alkalmazkodónak, és mikortól megalkuvónak embertársunkat? És kell e "nyelni" egy életen át, vagy lépjünk tovább időben?
Kornyik Géza csendben ült a félhomályban. Nem is vette tudomásul, hogy a nap lenyugszik lassan. Tekintete a falra szegeződött. A megfakult cirádás keretes esküvői fénykép még kézzel volt retusálva, és így a színei kissé mesterkéltnek, sápadtnak hatottak. Nézte rajta a felesége arcát, ami kísértetiesen hasonlított arra az arcszínre, ami néhány napja fogadta a kórházi látogatásakor. Ez volt az utolsó kép róla, az emlékeiben. Bárcsak törölni tudta volna ezt a képet. A ráncos bőr immár erőtlenül, és halványan ereszkedett lesoványodott arccsontjaira. Ajkai szürkék, fénytelenek és szárazak. Körülötte átható betegség szaga keveredett a Kórházi fertőtlenítő, a széklet, és vizelet szagával.
Hová lett a gyermekarcú fiatal lány, huncut pillantásával? Olyan régen kezdődött ez az egész, hogy végig gondolni sem volt képes egyszerre, helyette felvillanó emlékképek összevisszasága keverget előtte.
Bűntudata volt, mert elhagyta ezt az asszonyt évekkel korábban, és most, hogy már végkifejletet vett a sorsa, érezte, hogy milyen más így elveszíteni. Nem volt szerelmes tízen, vagy talán -húszon éve, és még is együtt élték le az életük jelentős részét. Csak mikor a lányuk már felnőtt, akkor „bolondult” meg, és rúgta fel ezt a sokéves házasságot, ezt a bevált kipróbált, és így vagy úgy, de működő kapcsolatot. Soha sem volt szabad. Attól függetlenül, hogy külön éltek, hiszen a szálak kettejük között olyan szövevényesek voltak, hogy már nem lehetett szétválogatni őket. Pedig mindenen túl voltak már, ami megöl egy házasságot. A felesleges féltékenységen, az idegeket felőrlő vitákon; ki tesz rendet, ki keres több pénzt, ki dolgozik többet, veszekedések se vége, se hossza, míg, végül, gyűlölték egymást annyira, hogy a másik puszta jelenléte is provokálóan hatott.
Mondjuk tett is azért, hogy rosszul menjenek a dolgok. Mivel nem volt mersze elé állni, és azt mondani, hogy sajnálom, de nem szeretlek, inkább belekötött minden lehetséges dologba. Miközben pedig boldogtalan volt! Felelősséget érzett a családjáért és úgy érezte, kötelességtudatból kell kitartania mellettük. Hiba volt-e? /Ezt mindenkinek saját joga eldönteni./ A fordulat végül akkor jött el, amikor a lányuk külön költözött.
Elszabadult a pokol! Nem volt többé visszatartó erő, ami megakadályozhatta volna, hogy lenyelve a másik sértéseit, tovább éljenek. Őrjöngve üvöltöztek egymással, többször is megfenyegetve a másikat, hogy megölik őt, vagy önmagukat. Ezekből a vitákból derült ki a döbbenetes tény számára, hogy a felesége még mindig szerelmes! Azonban már nem tehetett semmit, ami visszahozhatta volna az érzelmeit.
Szegény, ha tudta volna, hogy mennyire hiába való most már férjéért küzdenie!
Hiszen számtalanszor megcsalta már, keresve valamit, ami hiányzott az életéből, azonban ezekben a dolgok soha nem adtak megoldást. Végül egyszerűen csak beadta a váló keresetet. Egykedvűen, érzelmektől mentesen tette a konyha asztalra az iratokat, és szó nélkül bevonult a szobába, hogy néznie se kelljen sírdogálást.
Ennek most hét éve! És mi változott? Semmi, csak két öregember élt egymástól távol, magányosan visszahúzódva saját vackába, csendesen várva, hogy leteljen az ideje.
A felesége azonban megelőzte! Korábban ment el erről a világról, olyan fájdalmas ürességet hagyva, amitől hirtelen ráeszmélt, milyen is valóban, elveszíteni a másikat.
Felállt, vette a kabátját, és a kulcsot lefelé menet bedobta a postaládába.
A hajnali kutyasétáltatók egy mozdulatlan alakot találtak az ártérben egy fa törzsére fennakadva.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 9 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Varga Etelka (#30853) | 2018. május 07. 14:39 |
Mi ez az elkeseredès? | |
| |
2. laca6909 (#18890) | 2010. április 02. 05:44 |
Köszönöm! | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#18873). |
|
3. Nem Tom (#18873) | 2010. április 01. 08:14 |
Szia, Laca! Én már úgy veszem, hogy te lettél az első. Gratulálok. A Szűcs Pista írása természetesen ez esetben csak, mint plakát számottevő. Ezzel, persze nem vitatom el a kezdeményezésének nagyságát.Tamás | |
| |
4. Nem Tom (#18808) | 2010. március 29. 08:50 |
Szia, Laca! Az a helyzet, hogy én szinte mindig ugyanazt a stílust (és színvonalat) képviselem. Aki megszokta, vagy megszerette az elolvassa, és nem kérdez. Akinek meg előtanulmány szükséges az írásaimhoz, vagy humorérzék az nem olvassa. Természetes nem magyarázom el, hogy miről szól, mert ha magyarázni kell, akkor rossz az írás, és leveszem. Eddig bizonyos okból mindegyiket levettem, mikor el ért a tetejére, de most már nem teszem. Tamás | |
Válasz laca6909 hozzászólására (#18783). |
|
5. laca6909 (#18783) | 2010. március 28. 09:12 |
Érdekes, hogy az erotikus novelát kétszer annyian olvasták mint azóta bármelyiket. Ilyen a vevőkör? Nem mintha zavarna. A te utolsó írásaidat hogyan fogadták? Tudják értékelni az olvasók, vagy sekélyesek mint annyi más mindenben? Ma már, az ember elvárja, hogy fogyasztásra készen kapjon mindent, és neki ne kelljen hozzátennie semmit. A gondolkodás fárasztó!!! | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#18724). |
|
6. Frannie (#18729) | 2010. március 26. 11:41 |
"Fájdalmasan" szép, az utolsó mondat telitalálat. A címekkel nekem is mindig bajom van, lehet, csak számozni kéne :) | |
| |
7. Nem Tom (#18724) | 2010. március 26. 08:04 |
Gratulálok az írásodhoz, és most megmondom, ez a tetején fogja végezni. Sok szerencsét. Tamás | |
| |
8. bobita (#18708) | 2010. március 25. 19:43 |
én szeretem a kornyik gézákat és persze a női megfelelőjét a kornyik éviket is, a cím ezért az lehetne:kettőn áll a vásár | |
| |
9. Nem Tom (#18698) | 2010. március 25. 17:45 |
Holtverseny | |
| |
