,,A fény harcosa"
Dátum: 2009. március 04. 00:51Műfaj: PrózaCimkék: a fény harcosa |  |
A napokban elkezdtem írogatni egy könyvet emberi kapcsolatokról, a létezésünk, érzéseink miértjeiről. ... A fény harcosa tulajdonképpen sosem a fénnyel küzd, hanem a nehézségekkel, a szürke hétköznapok mindennapi gondjaival, érzelmekkel, vágyakkal, hogy elérje a fényt.
A fény harcosa tulajdonképpen sosem a fénnyel küzd, hanem a nehézségekkel, a szürke hétköznapok mindennapi gondjaival, érzelmekkel, vágyakkal, hogy elérje a fényt. S ha már elérte, meg is kell tudnia tartani, s ezt hívják küzdelemnek! Mindannyian fényharcosok vagyunk, hiszen nap, mint nap megküzdünk, hogy a lángok megmaradjanak életünkben. Fény nélkül ugyanis nincs LÉT, tehát nagyon fontos ÉRTÉK mindenki számára. Mint ahogy egy magányos fának is az, hogy az égbe törve fel tudjon nőni a magasba. Emberi kapcsolatokban is szükség van rá.
– Akik nem éreznek azoknak is? – kérdeztem, a szeretni nem tudó emberekre gondolva.
– Nekik még jobban, hogy meg tanuljanak szeretni. Minden ember fényre és törődésre vágyik. Te magad is jól tudod.
– Meglehet – hagyta el e közhelynek tűnő szócska a számat.
– FÉNY… FÉNY… FÉNY… harcosa vagy – mondta nekem egy hang.
– No, de miért nem a küzdelmeké? – s a gondolat megadta rá a választ.
– Hiszen fényre vágysz, mint minden élőlény. S milyen hosszú út vezet el hozzá. De TE soha ne tévedj el! – reagálta.
– Könnyen mondod; az érzelmek útvesztőjében mindig eltéved a szív, még akkor is, ha olykor sietve segítségül szolgálva megjelenik az ÉSZ – adtam hangot érzéseimnek.
– Harcos vagy! Küzdj! Mit mondtak neked egykor? És ki mondta? – kérdezte érdeklődve.
– Már nem emlékszem, hogy ki volt.
– Biztosan?
– Egészen az!? Kitörölte szívem az emlékezetemből. Talán… tudom.
DE!!!!! a szavaira egész biztosan jól emlékszem, amik erőt adnak hétköznapjaimban és az összes holnapokban, no meg persze a tegnapokban.
,,…Tudod, a fény harcosa vagy. Bízz magadban! Minden rendben lesz holnap! Ne maradj most fent sokáig.J”
