A fényes Hold
Dátum: 2008. május 03. 18:00Műfaj: VersCimkék: bús, lélek, magány, talán |  |
Fénnyel játszó kráteres Hold a zivatarban ül,
árva szemébe nézek, rákacsintok, s megörül,
hisz érzi, hogy egy ember a nappalokat átkozza,
és valaki kiált, mert szabadulna... - arcát mossa.
Tekintete érdes, koponyája, szíve égő lárma,
nem tud rápillantani erre a közhelyes világra,
inkább neon mellett szárnyalja a horizontot,
és féken tartott gyászából bús lelkébe bontott.
Mi maradt? Fátyolos emlék, szökkenő nyár,
szót szó követ és csókra csók, - ez a múlt-vár,
melyet egy kavics rombolt szét, hallgatag,
Szerelmem: Hold, már csak téged hallgatlak.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
