A férfiak napján
Dátum: 2008. május 16. 09:09Műfaj: ÉrdekességCimkék: pofontalanul, konvenciók, férfigyerek, napja |  |
Nekünk, egyszerű férfiaknak, mindig akad ilyen és/vagy olyan esetünk bonyolult vagy nem bonyolult gondolkodású hölgyekkel, nagy veszélyünkre, ám amúgy hál' istennek.
Történt, hogy nejem belekapaszkodva a kézitáskájába, magam pedig a nyakamba kötött, úgynevezett kengurúban lévő nagyjából másfél éves fiammal caplattunk az Opera elnevezésű Kisföldalatti állomásból felfele a lépcsőn azzal a céllal, hogy egy baráti házaspár meghívásának eleget téve meglátogassuk őket Hajós utcai lakásukon. Előttem közvetlenül és szintén felfele egy citromsárga szoknyába bújtatott csodára formás gömbölyűség imbolygott oly módon, hogy azt nem lehetett nem észrevenni. A gömbölyűség azért tűnt fel csodára formásnak, mert az volt, s mert a szoknya, amelybe belebújtattatott, szűken volt éppen megfelelő méretű, vélhetőleg azon okból, amire most mindannyian gondolunk, vagyis hogy a gömbölyűség izgatóan megmutatkozzék a férfiszemeknek. Az egyszerű férfiember, amikor ilyet lát magamaga előtt felfele haladva, vagyis éppen szemmagasságban, hát alig bírja megállni, hogy tetszésének gyengéd rásózással, simogatással stb., vagyis valami módon ne adjon kifejezést. Ám én nem voltam egyszerű férfiembernek nevezhető az adott pillanatban, mivel ott lépdelt éppen mellettem a feleségem, nyakamban lógó gyermekem anyja, aki ugyan feltehetőleg észre se vette azt az előttem, pontosabban előttünk imbolygó sárga gömbölyűséget, de minden bizonnyal észrevette volna, hogy én észrevettem, ha az elfogadhatónál vehemensebben vettem volna észre. Más szókkal: engem kötött a társadalmi gyakorlat, ami diszkrét magatartásra kötelezett, mint családapát. Ám a fiamat nem kötelezte semmi sem. Nem volt családapa, meg aztán fogalma sem volt a társadalmi gyakorlatról szóban forgó témánk tekintetében, mivel ő egyszerűen nem tudta, hogy egyáltalán mi az a társadalmi gyakorlat, amit a művelt férfiak konvenciónak is neveznek jobb társaságban. Alig másféléves fiamban számára minden bizonnyal addig alig érzett kíváncsiság ébredt s lett úrrá annak a citromsárgába burkolózó imbolygónak a láttán, ezért tényszerűen szólva: megfogta annak az előttünk felfele lépdelő nőnek a fenekét. Tudjuk jól, a szóban forgó nő direkte azért öltött magára olyan szoknyát, amilyet, mert így látta kívánatosnak az önmagára vonandó tekintetek önmagára vonásának reményében, mindazonáltal vigyáznia kellett a jó hírére, tehát nem hagyhatta megtorlás nélkül az őt amúgy alighanem fölöttébb jólesően ért inzultust. Oly módon, hogy lába rögzült, derékból megfordult csaknem 180 fokkal, egyszersmind jobb keze srévizavi felfelé lendült nagyjából akképp, ahogy az lendül jégtáncosok esetében közvetlenül a tripla Rittbergerből való lepörgést követően, a túlzó lendület visszafogásának okán. Kevésbé fennkölt fogalmazásban az történt, hogy a nő lendítette a jobbját, hogy lekever egy hatalmasan nagy pofont annak a mocsoknak, aki nem átallja őt potyázásilag tapogatni fényes nappal hátulról. A pofon igen nagyot csattant volna, ám a hölgy egy szempillantással átölelte az előtte megmutatkozó témát, vagyis az asszonyt, a férjet és az ő fenekét markoló szinte kisdedet. A körülöttünk szintén felfele lépdelő emberek nem ugyanazt élték meg, amit én, de ugyanazt látták. Ennek miatta derültségüknek adtak kifejezést, nyersebben szólva majd megfulladtak, úgy röhögtek. Az inzultált hölgy pedig találékonyan azt mondta: "Férfi vagy, komám, eljön majd a te napod is". Eljött, már csakugyan férfi.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
