A fontos az, mivé leszel!
Dátum: 2010. április 14. 15:30Műfaj: EgyébCimkék: tanmese |  |
Tanmese. Azt hiszem ezt nem is kell ragozni... Vagy még is? "Nem elég hosszú a bevezető! Írja a rendszer! Nos. A tanmese gyerekeknek történet, emberi tulajdonságokkal felruházott állatokról, míg felnőtteknek napi események, hírek alapján íródott történet...
A fontos az, mivé leszel!
A gátőrház mellett igen jó dolga volt az állatoknak. Nem kellett baromfiudvarban bezárva lenniük, csipegethették minden nap a friss füvet, bogarászhattak, és játszhattak, futkározhattak. De, mint ahogyan az lenni szokott, egy idő után már jó dolgukba nem tudták, hogy mit is csináljanak magukkal, ezért súgtak, búgtak, áskálódtak egymással, elütve ezzel a számukra már egyhangú, üres napokat.
- Hogy ez a páva milyen puccos, a legszebbnek tartja magát! Na és ez a pulyka, milyen gőgös, felfuvalkodott! Állandóan csak arról tud beszélni, hogy ő a gazda kedvence! Ó ezek a kacsák csak fecsernek, és mennyire oda vannak, hogy ők át tudnak úszni a túlsó partra!
A libák meg csípősek, mérgesek, no és dunnatöltelékek, míg a tyúkok ostobák voltak a szóbeszéd szerint. Történt egyszer, árvízveszély idején, hogy a gátőr kénytelen volt állatait bezárni. És azok az állatok, akik korábban egymás háta mögött susmusoltak, „jó szokásukat” folytatva ekkor is pletykálkodásba, ócsárolásban kezdtek, de most egyik is, másik is meghallotta azt. Lett is ebből nagy ribillió! A libák a kacsáknak ugrottak, a pulyka meg a pávának. Ütötték verték egymást, míg nem a ketrec telis –tele nem lett tollal… Egyik kopaszabb volt, mint a másik. Eközben a víz egyre csak kijjebb merészkedett medréből. A gátőrnek mit volt mit tenni, gyorsan feltette a ketrecekben lévő állatokat a kocsi platójára és megkérte segítőjét, hogy vigye azokat biztonságos helyre. A teherautó órákon át zötykölődött, mire megállt már besötétedett. Az állatok éhesek voltak, fáztak, de tovább gyűlölködtek. Nem bújtak volna össze, mindenki egymaga állt a ketrec szélén, egymástól a lehető legtávolabb. És amikor beköszöntött az éjszak, egyre jobban féltek. A távolban kutyák ugattak, és a szél feltámadni készült. Már minden állat vacogott, lábuk reszketett és akkor huhogást követően valaki megszólalt a fa lombjából!
- Jé, milyen kopaszok és mind egyformák!
Mire a páva kikérte magának mondván, hogy normális esetben neki van a legszebb tolla! Erre a pulyka nagy mérgesen ráförmedt az ismeretlenre, még a ketrecnek is neki ugrott, bizonygatva, hogy neki viszont a legcsinosabb tompora van. Persze a tyúkok, kacsák sem maradtak ki az öndicséretből! Az ismeretlen ismét huhogott, majd jó nagyot kacagott és azt mondta! Egyformák vagytok, egyforma buták, és megérdemlitek, hogy holnap az asztalon legyetek sült kacsák, tyúkok, libák… majd, huss, elrepült.
Az állatok nagy felháborodással tanakodni kezdtek! Hogy merészelte őket ez az idegen lekopaszozni. És mi az, hogy már holnap sültek lesznek! Éhesek és dühösek voltak, és már kibírhatatlanul fáztak. Észre sem vették, egymáshoz egyre közelebb álltak, míg össze nem bújtak mindannyian. Amikor megmelegítették egymást könnyedén jött szemükre az álom. És álmodni kezdtek. Álmodtak a békés vízpartról, ahol friss füvet csipegettek és a nagy melegben kacsák, libák vizet permeteztek az úszni nem tudókra, álmodtak a versenyfutásokról, a hajnali fű illatáról, és a szabadságról…
Reggel pedig, amikor felkeltek nagy csendben csak egymás szemébe néztek. A nap sütött és a gátőr magot, vizet hozott nekik.
- Parancsolj, kérlek! mondta a páva a pulykának! Te éhesebb, vagy mint én!
- Tessék, csak tessék! Intett a liba a kacsának… Majd mindannyian elmosolyodtak és együtt megreggeliztek. Nem tudtak szóhoz jutni. Mindannyian nagyon szégyellték magukat. A csendet a fa lombja közül egy huhogást követő hang törte meg!
- Nem az a fontos, hogy milyen tulajdonságokkal születtél, milyet birtokolsz! A fontos az, hogy mivé leszel!
És az ár, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is vonult. A gátőr haza vitte állatait és kiengedte őket a szabadba. Attól kezdve együtt ettek, együtt futkároztak és óvták, védték egymást. És, ha megkérdezték tőlük az arra röpülő madarak, hogy kik ők? Kórusba azt válaszolták: „ Mi egy család vagyunk, a baromfiudvar lakói!” Tóth Ildikó
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
