A fos nászutam
Dátum: 2008. március 22. 08:19Műfaj: PrózaCimkék: nászutas, fosás, fos, szerelem |  |
Az első nap összeszedtem valami vírusos bélbajt. Egész nap a rötyin ültem, és fsss-psss, troá-troá, távozott belőlem a híg fos. Így telt mind az öt gyönyörű nap, amelyet Tunéziában töltöttem.
– Fiú, arra kérlek, soha ne nősülj meg – mondta a férfi, aki ismeretlenül megszólított a bárpultnál. Hosszú, kócos haja belelógott a szemébe. Nyűtt ruhája nehezen illet a csapszék legdrágább, márkás whiskyjéhez, amit ivott. Nem volt részeg, de már egészen józan sem.
– Miért? – kérdeztem vissza, nem mintha különösebben érdekelt volna a nyomora, de a kocsmai etikett erre kényszerített.
– Nincs értelme – válaszolta, és belekortyolt a whiskybe.
– A feleségemet nászútra Tunéziába vittem el. Érted, fiú, Tunéziába. Négycsillagos hotel, tengerpart, kék ég, ami kell. Voltál már Tunéziában?
– Nem voltam – mondtam, és számhoz emeltem a magam korsóját. – Szép hely? – igyekeztem aztán eleget tenni a társalgás íratlan szabályainak.
– Fogalmam sincs – felelte a férfi. Előhúzott egy marlborós dobozt, majd rágyújtott. Felém nyújtotta, de elhárítottam. Nem dohányzom.
– De most mondta, hogy odavitte nászútra a feleségét – értetlenkedtem.
– Ja. De az első nap összeszedtem valami vírusos bélbajt. Egész nap a rötyin ültem, és fsss-psss, troá-troá, távozott belőlem a híg fos. Így telt mind az öt gyönyörű nap, amelyet Tunéziában töltöttem. A feleségem a szállodában ült, hallgatta naphosszat egyedül, hogyan dalol a végbelem. Több kiló gipszet nyeltem, hogy egyáltalán repülőre ülhessek. Miután landoltunk itthon, a feleségem benyújtotta a válókeresetet.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
