Agitato parlando

Szerző: Molnár ZsoltDátum: 2008. április 02. 22:08

Műfaj: VersCimkék: vers

/izgatott beszéd/

Sötét ajtót nyit rád száz fehér kéz,
Jaj te meg ne lásd soha!
a kéj tárul fel, mi ágyékodban
eddig ringott, céltalan
vagy csak úgy, - ide-oda,
és egy pillanatra elszédített,
a forgás csoda megszépített
mindent a mindennel
a világot a világgal forgatta,
míg szavait jövőlátó foga közt csikorgatta

„- óvatosan nagy hideg, sötét vízre tesznek,
szél hűvössel a parttól messze visznek ...”
Majd égre mutat, szemöldöke magasba szökik
„- Hajóinkat horgonyaik a vízhez kötik
Tengereink, az emésztetlent partra köpik!”

Már egy cseppet sem szédülsz,
Hűs vizekben, az alkalommal békülsz
Hogy tolvajt szült, ki meglopta sorsodat,
Ígérsz bármit, hogy visszakapd arcodat.
Ez itt az utolsó alkalom!

És a legeslegutolsó alkalomkor
Életre hívja a legrosszabb álmokat,
Mikor száz fehér kéz
sötét ajtót rád nyitogat,
Mikor pont nem vagy kellőképp életben
Vagy csak épp kevésé halott,
Csak egy félutas csavargó,
Határán lét és nem létnek

Az arca vesztett
saját vérét szomjazó,
rongyos tömegének
legarctalanabbik
szomjas rongya,
..kit száz fehér kéz
épp rojtjaira bontja