A hattyú
Dátum: 2008. március 27. 20:35Műfaj: EgyébCimkék: tanmese |  |
Tanmese, neked és barátaidnak, mely beszél mindenkinek, kicsiknek és nagyoknak, időseknek és fiataloknak, melyet mindenki a maga szájíze és tapasztalata, erkölcsi normája szerint fejezhet be... Te melyiket választanád???
Kacsának, kacsa, hattyúnak, hattyú…
"Egyszer volt, hol nem volt... a kéklő égen, a csillogó napsütésben, szállt magasan, szabadon egy hattyú. Fiatal, daliás volt, fajának legszebbike s a szabadságérzete még inkább azzá tette. Szállt, röpült s többet, többet akart látni, minden meg akart ismerni, meg akart élni. Az öreg hattyúk figyelmeztették: Ne röpülj túl magasra, maradj velünk, köztünk, a vágyaidnak korlátot kell szabni, óvatosnak kell lenni, mert fajodtól távolodva sok veszély leselkedik rád...
De a hattyú nem hallgatott senkire. Szóba állt a sasokkal, elrepült a legmagasabb csúcsig, majd tovább próbálkozott, meg akarta tudni, ott kik élnek. Szállt repült egyre magasabbra, míg a nap szárnyába nem kapott. Kiáltani sem maradt ideje, a vidám, gyönyörű hattyú egyszeriben égett tollú fekete lett, s pillanatok alatt lezuhant le éppen egy baromfiudvarba...Tyúkok, kacsák szétrebbentek, csak egy kacsalány rohant hozzá... Szárnyával óvta a nap melegétől, csőrébe magot, vizet vitt neki...
Jó volt a kerítés adta biztonság, a gondoskodás, így észre sem vette, hogy bár egyre erősödik, tolla ismét pompázik, már nyakát egyenesen tartja, mint a kacsák. És egyre gyakrabban nézte a kacsalányt, akit egyre szebb hattyúnak látott... (Múltját, származását, ősei tanácsát lassan feledni kezdte.) Már együtt mentek enni, inni és hamarosan hosszú nyakú kiskacsájuk is kibújt a tojásból, aki apját látva éppen úgy magasra tartotta fejét...
Történt egyszer, mikor mindenki lement a tóra fürdeni, hogy maga maradt a baromfiudvarban. Nagy volt a hőség, megszomjazott... Ahogy az itatóhoz lépett a víz tükrében meglátta az égen szálló hattyúkat... Szépek voltak, szabadok, ami szeméből kövér könnyeket csalt ki. Szárnyaival csapkodott, emelkedni kezdett.
Az egyik vége: Tudok repülni! Örvendezett. Haza térő "párja" aggódva nézte. Mire megszólalt a legöregebb kacsa: kacsának, kacsa, hattyúnak, hattyú a párja egy életre. Minden más csak időpocsékolás!"
A másik vége: Majd elernyedt és összeesett. Haza térő "párja" aggódva nézte. Mire megszólalt a legöregebb kacsa: A teste, míg él tiéd, lehet, de a lelke mindig az egekig száll, az övéivel…
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
