Ahogy a lágy eső áztatja a földet,
ahogy a nyári szellő ringatja
az égre néző búzakalászt,
úgy szórom rád napsugárként
a szeretet virágait,
szívem melegével egy életen át.

Vigyázom apró kis lépteid,
ahogy a világba indulni kész,
gyengéden símogat két kezem,
ha este aludni térsz.

Halkan mondok el egy versikét,
egy csendes imát:
Vigyázz rá, Ó Istenem!
Ő az én szemem fénye,
az én édes gyermekem!

Ahogy múlnak majd az évek,
úgy enged el két kezem,
s ha már nem leszek,
angyalként vigyázok Rád,
s őrzöm léptedet.