Ajkad koronája...

Szerző: Szűcs IlonaDátum: 2009. február 07. 19:01

Műfaj: VersCimkék: szerelem, vágy, összetartozás

Helena

Fáradtan ülsz, majd fejed lehajtod,
s megpihensz törékeny kezemen,
pillád rebben, álmaid ringatnak,
alszol már, puha tenyeremben.

Nézlek csak, az őszi félhomályban….
mily boldogság lakozik arcodon,
érzed közelségem, testem is ébreszt,
simítlak gyengéden, bújsz.. és én hagyom.

Egy mély sóhaj, ajkad kútjából
feltörve, csendes szellőként távozik,
bújok már Hozzád, szeretve vágyón,
mert ajkam a csókodra szomjazik.

Simítlak szemeimmel, keltelek...
érzem, hogy Te is ébredsz már
pillád sötét erdejét, ha sóhajom éri
nyitod már szemed, s karod vár.

Csak nézel reám…. szótlanul,
majd odavonsz, ízleled a számat,
felteszed ajkadra a legszebb éked,
csókod után, mosoly koronádat.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Lukács Mária (#7673)	2009. február 09. 21:33
Mit a film, pergetted le előttem ezeket a szép szerelmes szavakat. Gratulálok versedhez Üdvözlettel: Marika


2. Rézi (#7665)	2009. február 09. 18:25
Kedves Ilona,nagyon jó:Gyengéden érzéki,de ugyanakkor mély......!Grat,Rézi.