A Józsi, az abszolút mindenes
Dátum: 2011. április 14. 09:49Műfaj: EgyébCimkék: emberség |  |
A szomszéd utcában, egy pici de gondozott kertes házban él -idős anyukájával- Józsi a mindenes, embersége és humora, és az általa gyakran használt abszolút jelző teszi méltóvá, tiszteletünkre.
A szomszéd utcában, egy pici de gondozott kertes házban él -idős anyukájával- Józsi a mindenes, embersége és humora, és az általa gyakran használt abszolút jelző teszi méltóvá, tiszteletünkre.
A mindenes kifejezés mostanra eltűnt nyelvünkből, pedig a múlt században még foglalkozásként tartották nyilván, az uradalmakban. Én adtam neki a nevet, mert a környék összes aprómunkáit –fűnyírástól a járdasöprésig, nagy igyekezettel, és hozzáértéssel- Ő végzi, minden fizetség nélkül. Azt mondja, hogy neki ez szórakozás, és elfoglaltság, nekünk öregeknek, meg segítség. Önzetlen ars poetica!
Szóval ez a Józsi gyerek, -gyerek? Húsz éve ismerem, de nem tudom a pontos életkorát, mert ha kérdezzük, csak annyit válaszol: Még fiatal vagyok. Amikor megismertem, akkor is ez volt a válasza- talán 40 éves lehet. Még gyermekkorában súlyos baleset érhette, ma is látszanak a testén a forradások, és a járásán is látni, a sérülések következményeit. A postás minden hónapban visz nekik pénzt, -a mama nyugdíján kívül is-, ebből gondoljuk, hogy leszázalékolt lehet. Elnézést a feltételes módért, de valahogy nem tartottam illendőnek erről a témáról kifaggatni.
Amiről írni akarok, az-a könnyed, és csodálatos humorral elegyített emberismeret, amivel Józsi rendelkezik. Egyetlen különös hobbija van, sűrűn használja az abszolút kifejezést, de ez is jól áll neki. Néhány történettel tudom leginkább jellemezni előbbi állításomat:
Amióta a térdeim, már nem a régiek nehezen szánom rá magam a létrázásra, mert érdekes módon felfelé még csak működnek, de lefelé, rossz még nézni is. A múltkori viharban leszakadt a csengőm vezetéke, és kénytelen voltam a létraszámot bemutatni. A felfelé út felénél tartottam, amikor -legnagyobb örömömre- az utcáról bekiabál Józsi: János bátyám! Ilyenkor már abszolút nem lehet leszedni a fáról az almát, mert abszolút oda van fagyva! Ahogy felnéztem, -a fejem feletti ágon- tényleg himbálódzott egy aszalt példány –jó szeme van ennek a fiúnak, gondoltam- de viccre véve a dolgot, nem leszedem inkább fel akarom rakni- válaszoltam. Józsi is vette a lapot felajánlotta, hogy addig abszolút szívesen tartja, amíg kihozom az almaragasztót. Ekkor vette észre, az ágakra tekeredett vezetéket és azonnal felajánlotta a segítségét, így aztán együtt javítottuk meg a csengőt, (megúsztam a létrázást) majd bementünk a lakásba melegedni.
Nehezen fogadta el a forró teát, amivel megkínáltam, és közben beszélgettünk. Valahogy szóba került az újgazdag szomszédom, Józsi erre behúzta a nyakát a két válla közé, és megszakítás nélkül sorolta: Azokat abszolút nem szeretem. A múltkor, leszólított a piacon a nő, hogy ad egy százast, segítsem a kosarait elvinni a csatahajójukig. Mondtam, abszolút nem kell a százasa, segítek anélkül, mire a férfi: Adj neki egy ezrest, biztos kevesli, na erre letettem a kosarait, abszolút egy méter magasról, azt ott hagytam Őkelméket, rázzák a rongyot egyedül.
Azt a másik szomszédját –ott szemben- azt abszolút kedvelem, érdeklődik a mamám iránt, -ha találkozunk- meg a múltkor is küldött neki a lánya egy csomó használt ruhát, hogy adja oda nekünk. Ez a kabát is abból van. Tudja, ahányszor havazik, még reggel ötkor abszolút lesöpröm nála a járdát, hogy ne tudja, hogy Én voltam. El ne árulja neki! Mondanom sem kell, hogy Ilonka néni –Ő a szemben levő- pontosan tudja ki a tettes, de Ő sem akarja elrontani a játékot.
Kedveljük a Józsit, próbáljuk mi is visszasegíteni, de nagyon nehéz rávenni, hogy bármit is elfogadjon. Aki pénzt ajánl, annak esélye sincs, annak tüntetőleg hátat fordít.
Sok fogyaték nélküli is „abszolút” példát vehetne róla, segíteni akarásból, és emberségből!
Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#25797) | 2012. szeptember 29. 08:46 |
Igen kedves, szeretetre méltó, ritka jó ember ez a Józsi. Sikerült jól ábrázolnod az ilyen típusú önzetlen, segítőkész embert. Sok ilyen emberre lenne szükség manapság is. | |
| |
2. emillio (#25790) | 2012. szeptember 29. 04:34 |
Abszolút emberi kis írás! Gratulálok János! | |
| |
3. Ma-Ja (#23509) | 2011. április 15. 20:57 |
Abszolút egyetértek, de hát ugye az élet...... az az abszolút meghatározó. Tetszik! | |
| |
