Aki már nincs közöttünk
Dátum: 2008. szeptember 19. 17:37Műfaj: PrózaCimkék: emberközeli élethelyzetek |  |
Hétfőn meghalt a teste és ma kezdi el életét a lelke egy olyan országban, ahol nincs háború, pénz, szegénység csak boldogság és béke. A teste már sohasem sérül. A testével ELTEMETTÜK a betegségét, de a lelke örökké ÉL. És emlékeink közt sem halt meg. Él Ő most is.
Asztalomon fekvő fényképen látok egy kedves családot. Igen ŐK a rokonaim. Egy könnycsepp gördül elő szemeimből, amikor erre az asszonyra gondolok, akinek fiatalon itt kellett hagynia családját. Ezen a fényképen most is itt van velem a szobámban. Hangtalanul sírok. És már is látom az ehhez kapcsolódó kis történetet. A szobámban.
…
Ma tudtam meg, hogy vége. Egy emberi élet a végéhez ért. Így fogyatkozunk meg lassacskán. Még búcsúzni sem volt időnk. Mindenkit éltükben kell szeretni, s akkor talán nem mardos bennünket a lelkiismeret, hogy el sem búcsúztunk.
Mindig vidám természetű, kedves mosolygós asszony volt. Számomra az ő családjuk volt a boldog, békés idillikus család, melyre mindenki vágyik. Ahol hűség van, béke, szeretet, vidámság. Hol oly erős volt a kapocs, hogy a szeretetet még a betegség sem tette beteggé! Hosszú derékig érő haj, hatalmas barna szemek. Ha vendégként náluk jártam hangos volt nevetésüktől a ház. Tisztaság, rend, boldogság és béke uralkodott ott. Most is hallom a fülemben azt a kacagást és előttem a mosolya, gesztusai, mimikája. Mindig nevetett. Pedig tíz éve nem volt már egészséges. A betegség elég kemény harcos, aki gyakran legyőzi a JÓT! Neki sikerült kigyógyulnia. Sosem láttam szomorúnak, csak vidámnak, aki mindig kacagott. És szépen nevelte a gyermekeit. A férje pedig ő értük dolgozott. Nagyon szerette őket. Nemrégiben újra beköltözött testébe a KÓR! Most hétfőn kellett megjelennie kontrollon. Nem jutottak el Szegedig, már Orosházán vége lett… az életnek. Ő már csak VOLT! Nincs többé a kacagása, a mosolya. Nem főz többé finomságokat. Nem neveli többé hatalmas szeretettel gyermekeit. De örökké szeretni fog bennünket és mi is örökké fogjuk szeretni Őt!
Hétfőn meghalt a teste és ma kezdi el életét a lelke egy olyan országban, ahol nincs háború, pénz, szegénység csak boldogság és béke. A teste már sohasem sérül. A testével ELTEMETTÜK a betegségét, de a lelke örökké ÉL. És emlékeink közt sem halt meg. Él Ő most is. Olyan helyre távozott, ahol már várták szülei, az én drága nagymamám, s a rokonok… Most is figyel bennünket! És nagyon szomorú, mert látja, hogy miatta sírunk. Ha ma este zápor lesz nagy villámlások kíséretében, akkor az Ő könnyei folynak – esőcseppek formájában – amiért el kellett szakadnia szeretteitől.
Hiszem, hogy pár nap múlva vidám lesz, mert fönt keményebb harcos, mint a betegség. Ott már egészséges! Mert a testével eltemettük belőle a gyilkos KÓRT! Negyvennyolc éves volt. Ő már csak VOLT, de emlékeinkben most is VAN! ÉS ÖRÖKKÉ ÉL! SZERETÜNK TÉGED…
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
