A király
Dátum: 2008. május 28. 07:30Műfaj: PrózaCimkék: király, nagyvonalú, királyi, indulatai, kisszerű, olcsó, cirkuszolás |  |
A királyra, mint embertípusra mindig fölnéztem. Ameddig távolabbról szemléltem az életüket, az igen misztikus volt. Azután közelről is megláttam néhányuk világát. Megdöbbentően emberi volt – azt is mondhatnám, hogy kiábrándítóan földközeli, de hát egy király, ugye, soha nem lehet kiábrándító!
A király
A király már megteheti, hogy nagyvonalú legyen. Ezért szeretik az emberek. Sok mindent megtehet a király. Ezért félnek is tőle egy picit. A király piszok elegánsan öltözhet, és eszméletlenül jó autókkal furikázhat. Neki mindene meglehet, amire egyszerű halandó csak áhítozik. Ennek ellenére nem törekszik a feltűnősködésre.
Csak azért, mert bármit megengedhet magának, nem enged meg magának bármit!
A király kizárólag a szükségletei szerint veszi ki részét a javakból. A király szerény! Az igazán nagyok mind ilyenek. Ezzel szemben a törpék folyton ordítoznak, és nyüzsögnek, ha kell, ha nem… a kicsiséget föltétlenül ki kell egyenlíteniük valamivel! Erre a célra szolgál a hőbörgő, lázas vibrálás, a határtalan vágy a központban létre, no meg az „azért is megmutatom” kisszerű és olcsó érzésére. A kicsik hajlamosak felnagyítani a dolgokat, túllihegik a pitiáner helyzeteket, a bolhából elefántot csinálnak, mindeközben a leghatározottabban úgy érzik, hogy a látszólagos fontosságukkal együtt nőnek-növekednek…Pedig nem! A király nem attól király, hogy a valóságosnál nagyobbnak, vagy fontosabbnak mutatja magát. Erre nincs is szüksége.
A király nem attól király, hogy hermelinben sétál, avagy dögös autókban mutatkozik. De hát akkor mitől? Tudja a fene! Ugyanúgy, ahogyan azon is csak elgondolkodni tudunk, hogy Örkény István paprikakoszorúja mennyiben több az ugyanannyi, nem koszorúzott paprikánál?
Mitől király a király? Attól, hogy mindent jobban tud? Hiszen ez ellen meg éppen ő tiltakozik a leginkább! És nemcsak udvariasságból, mert tényleg vannak dolgok, amelyekben mások lényegesen tájékozottabbak a királynál. Tehát a király nem attól király, hogy ő tud mindent a legjobban! Ezt eljátszani sem akarja. Ha mégis, abban a pillanatban már nem is lenne király!
Mégis ő a király. Mert nemcsak király módra tud, hanem király módra képes nem tudni is! A királynak királyi gondolatai vannak, meg királyi indulatai is. De ami a legfontosabb: királyi önkontrollja is van! És királyi büszkesége, ami nem azonos a dölyffel, a nagyképű megközelíthetetlenséggel, de ha kell, dörög, és nem fog hallgatni csak azért, hogy szeressék.
A királyok nem eléggé előrelátók ahhoz, hogy saját önpusztításukat mérsékeljék. Van olyan király, aki rengeteget dohányzik, van, aki egyre rendszertelenebbül étkezik. Hős akar lenni valamemelyik? Aligha, hiszen már így is azok – bizonyos értelemben.
A király bölcsen, sokat sejtetően mosolyog, a bántást is eléggé egykedvűen, sőt, türelmesen fogadja. Nem ordít, nem csapkod, átmenetileg sem vállalja a paprikajancsi szerepét. Tudja, hogy a paprikajancsik igen könnyen legyőzhetők. Istenem, ha tudnám, mitől király a király, én is az lehetnék! Addig meg nem értéssel ugyan, de mérhetetlen tisztelettel és nagyrabecsüléssel gondolok néhány – általam ismert – királyra, akik alattvalók és ország nélkül uralkodtak, és amikor az idő elérkezett, büszke öntudattal, félelem, irigység, cirkuszolás és látványos „haldoklás” nélkül adták át a legtöbbet, amit adhattak…
…a „birodalmukat”.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
