A kismadár és a kisfiú
Dátum: 2009. július 20. 20:45Műfaj: EgyébCimkék: barátság |  |
menj, öleld meg barátodat, amíg még megteheted, mert ha felnőttként fogod kérni, akkor furcsa szemmel fognak nézni rád az emberek. Sokan úgy érzik, hogy csak a párjuknak, gyermeküknek jár ki egy-egy bíztató ölelés. S az, egy baráttól ijesztő lehet. Örülj! Hisz te még gyermek vagy. Bátran ölelhetsz.
Egy aprócska kisfiú játszadozott odakint a réten. Pillangókat kergetett gyermeki kacajjal. Pajtásaitól távol a hegyek ölelésében szaladgált. Vígan, boldogan. Egyedül. Ő és a pillangók. A két kis színes csoda tovaszállt, de a helyükre új kis játszótársa érkezett.
– Szia! Kismadár – hagyta el a gyermek ajkát e kedves kis szavak.
– Szia! Van egy kis kenyérmorzsád? Megéheztem – felelte a kismadár.
– Tessék. Maradt egy kevéske az uzsonnámból – nyújtotta feléje kezeit a gyermek.
– Még be sem mutatkoztunk egymásnak. Én Roland vagyok, egy kedves kismadár.
– Én meg Petike, de a barátaim csak Petyuskának szólítanak.
– S mi járatban vagy errefelé? – tette fel kérdését a madárka.
– Játszadoztam két pillangóval, aztán itt hagytak engem.
– És a barátaid? Hol vannak?
– Most nincsenek.
– No hiszen. Mindenkinek vannak barátai.
– Van sok, meg még egy. A Tibike, de ő most nincs. Összevitatkoztunk.
– Amit most mondani fogok, azt jól vésd az eszedbe. Soha nem szabad semmilyen körülmények között elárulnod, a barátodat. A háta mögött se tegyél bántó kijelentést, mert a beszéd híre előbb vagy utóbb visszaszáll hozzá. Inkább beszéljétek meg egymással négyszemközt a konfliktusotok okát.
– Konfiliktu… minket? – értetlenkedett a gyermek.
– Azt próbáltam értésedre adni, hogyha összeveszel valakivel, akkor azt beszéljétek meg egymással.
– Olyan felnőttesen beszélsz velem.
– Jól van, igazad van. Megpróbálok érthetőbb lenni. Soha ne ejts mély sebeket a barátodon, mert utána már semmi nem lesz olyan, mint azelőtt volt. Minden mély seb heggel gyógyul. S ha igazán barátodnak tartod az illetőt, akkor te magad tedd meg az első lépést a békülés útján. Mert a távolban lehet, hogy most ő is egyedül szomorkodik, és azt várja, hogy újra a barátja légy!
– Akkor lehet, hogy holnap elviszem neki a kisautómat, amit nem adtam neki oda múltkor. Most ez nekem is rossz így, hogy nem játszhatunk egymással. Különben rajta kívül még sok barátom van. Úgy húszan vannak. Az osztályban mindenki.
– Sokan mondják azt, hogy ,,megyek, találkozom a barátommal”. S elmegy a kollégájával egyet sörözni, akivel egyébként csak a munkahelyi ebédlőben szokott összefutni. Míg a másik megjegyzi, hogy ,,el kell mennem a barátnőmhöz”. S elmegy ahhoz az emberhez, akivel utoljára öt éve találkozott az iskolapadban.
A szomszéd zöldséges néni nem a barátod, mert szépen mosolyog rád, amikor nála vásárolsz. Sem a kukásautós bácsi, aki minden reggel elviszi a szemetet a házatok elöl. És a pajtások sem, akikkel közösen rossz fát tesztek a tűzre.
– Akkor olyan, amiről te beszélsz csak EGY VAN. A Tibike – mondta megcsillanó szemekkel a fiúcska.
– Igazi barátnak lenni azt jelenti, hogy kimondott szavak nélkül látod a másikon, ha valami nyomja a lelkét.
– Tudom. Tibi szeretett volna egy szép, új kisautót, de mivel szegények a szülei, nem vették meg neki. És láttam az arcán, hogy szomorú. Hogy is mondtad? ,,Nyomta a lelkét”… a kisautó hiánya.
– Megértetted. És vajon te jó barátja vagy-e neki? – kérdezte érdeklődve.
– Én igen. Az összes katonámat odaadtam neki. Kölcsön. Meg a csokimból is megkínáltam.
– Ez még nem jelenti azt, hogy az IGAZI vagy. Ezt majd csak felnőttként fogod megérteni. Az igazinak (barátnak) lenni annyit tesz, hogy mindig számíthatnak rád. S nem csak jó dolgokban kell mellette állnod, hanem akkor kell csak segítened igazán, amikor a legnagyobb szüksége van rád! Ha egyszer bajba kerül, és te a hétvégén ott tudod hagyni miatta a családod egy fél órára, akkor te igaz barát vagy. S ha teérted is megteszik ugyanezt, akkor TI egymás barátai vagytok. Hiszen kölcsönösen segítetek egymáson. És soha ne tégy elhamarkodott kijelentéseket, ígéreteket. Mert aztán csak téged fog nyomasztani, ha nem tudod betartani. S egy jó barát mindig csak ad. Szeretetet, türelmet, törődét és odafigyelést. Önzetlenül, adni akarással.
– Talán amikor egyszer én is felnőtt leszek, jobban megfogom ezeket érteni – felelte gondolkodó arccal Péter.
– Még egyszer kérlek, hogy ismerőseidre soha ne használd a ,,barátom” jelzőt. Csak az igazit tiszteld meg ezzel.
– Akkor a Vivike és az Editke lehet nem is azok.
– Legyél jó ember! Tudom manapság ez nem egy könnyű feladat, de meg lehet tanulni jónak lenni. Láss, a lelkeddel, s cselekedj a szíved dobbanása szerint. Soha ne azzal barátkozz, akinek ismeretsége által előnyre, haszonra tehetsz szert! – tanácsolta okos gondolatait a kismadár.
– Mit is jelent ez? – kérdezte Péter.
– Amikor tudod azt, hogy az egyik pajtásodnak csak kiskatonára telik, de a másiknak villogó, hatalmas játékautót vettek meg a szülei, akkor ne ez alapján válassz barátságot.
– Így is van. Ezért van a Tibi. Ők nem gazdagok, de mégis annyi mindenben egyezünk. És sokat játszunk.
– Addig jó neked, míg gyermek vagy. Éppen ezért menj, és öleld meg barátodat, amíg még megteheted, mert ha felnőttként fogod kérni, akkor furcsa szemmel fognak nézni rád az emberek. Sokan úgy érzik, hogy csak a párjuknak, gyermeküknek jár ki egy-egy bíztató ölelés. S az, egy baráttól ijesztő lehet. Örülj! Hisz te még kölyök vagy. Bátran ölelhetsz. Szerethetsz nyíltan, őszintén, gyermekien. S még téged is szeretnek, mint minden kicsit, e földön.
– Akarsz-e a barátom lenni, kismadár? – tette fel utolsó kérdését a gyermek.
– Nem tehetem. A sajátjaid között kell barátokra lelned. Én csak egy madárka vagyok, akivel véletlenül összefutottál. Most eredj! Békülj ki vele! Szaladj a többiekhez és hirdesd az igaz barátság történetét.
Amikor letörték a szárnyaidat, s repülni is elfelejtettél már, megérkezik a barátod, és újra megtanít repülni.
***
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
