A Laki-köd, avagy június figyelemreméltó fagya - 3.
Dátum: 2008. augusztus 07. 16:58Műfaj: NovellaCimkék: 1783, laki, izland, vulkánkitörés, természeti katasztrófa, európa, halálozás, éhínség, forró nyár, hideg tél |  |
1783 nyara, Izland. Iszonyú intenzitással tört ki a Laki vulkán, melyről már mindenki azt gondolta, hogy régen kihunyt. A pusztítás nem csak Izlandot sújtotta, a kénes ködfelhőt Európa felé sodorta a szél. A következő években rejtélyes módon megnövekedett a halálozási ráta az egész kontinensen...
1783 őszén a fiatal Sebald Justinus Brugmans, holland botanikus és orvos megfigyeléseket végzett a Gröningeni Egyetem botanikus kertjében. Több mint két hónapja furcsa és aggodalomra okot adó természeti jelenségekre lett figyelmes, amelyek szerinte szorosan összefüggtek a városban ugrásszerűen megnövekedett megbetegedésekkel, halálozásokkal, és a növények hirtelen pusztulásával. Brugmans precíz ember volt, ezért nem hagyott figyelmen kívül egyetlen jelet sem.
Minden ott kezdődött, hogy ez év júniusának végén furcsa, száraz ködre lett figyelmes, mely fullasztó kénes szagával rátelepedett az egész környékre. Azonban a kékes, igen sűrű köd csak nem akart feloszlani, makacsul kitartott egészen őszig, mérgezve ezzel a vidék élővilágát. Az emberek nem mertek kimenni az utcára, mert egyrészt féltek az ismeretlen eredetű ködtől, ugyanakkor gyakran olyan sötét volt még nappal is, hogy tartani lehetett az eltévedéstől. A nap csak tompán, és vörösen sejlett át e párán, és egészen félelmetes hangulatot árasztott városban, vidéken egyaránt. Gyakorta eleredt az eső is; ilyenkor savas és bűzös csapadék hullott, máskor meg egészen váratlanul és megmagyarázhatatlan módon heves viharok és jégeső kerekedett, melyet vad villámlás és égzengés kísért. Brugmans sokat gondolkodott a kénes szagú köd és a savas eső közötti kapcsolaton, mert szentül hitte, hogy minden összefügg egymással. Hallotta azt is, hogy a tengeren, Franciahon felől érkező tengerészek átláthatatlan és vastag ködről beszéltek, olyan vastagról, amilyet eddig még soha nem tapasztaltak. Le Havre kikötőjéből már nem is futnak ki a hajók, mert a tengerészek az orrukig sem látnak, és egyáltalán, képtelenség navigálni. Ugyanakkor egyre nagyobb a riadalom, mert a babonás tengerészek mindezt rossz ómennek tekintik; nem csoda, félnek.
Egy borongós, esős napon egy fiatalember tévedt be hozzá, aki igen csak rossz bőrben volt. Mint kiderült, két héttel korábban érkezett Franciaországból hajón, és azóta egyre elviselhetetlenebb tünetek jelentkeztek nála. Általános levertség, égő, viszkető szemek valamint szájüreg, fejfájás, és légzési nehézségek kínozták, pár napra rá pedig vérhast kapott. Szerencsétlen napokig küzdött az életéért, de tíz nap múlva meghalt, annak ellenére, hogy Brugmans mindent megtett azért, hogy talpra állítsa. Mielőtt elment volna, még elmondta az orvosnak, hogy Franciaországban is igen megnőtt azon betegek száma, akik mind az övéhez hasonló tüneteket produkálnak. Ő e furcsa és ijesztő köd elől akart elmenekülni, de úgy látszik, utolérte a végzete. Ugyanakkor szomszédai is Brugmans segítségét kérték, ugyanis a földjeiken dolgozó parasztok egyre nagyobb számban hullottak ki, jóformán már nem volt, aki begyűjtse a terményt a földekről. Jó gazdához méltón, Brugmans szomszédai az orvoshoz fordultak segítségért. Gyanús volt nekik, hogy mindegyik munkásnál ugyanazok a szimptómák jelentkeznek, és mindegyiknél azóta, hogy ez a gyanús köd leereszkedett a vidékre. Az orvos éppen a Franciaországból jött páciensét boncolta, amikor segítségül hívták. Csakhogy mire kiért a földek szomszédságában elterülő tanyára, a nyolc beteg munkás közül kettő szintén meghalt. Kitört a pánik; egyesek koleráról, mások pestisről suttogtak, és azon nyomban el akarták égetni a tetemeket, hogy lehetőleg ne fertőzzenek tovább. De Brugmans leintette a hangoskodó, és riadt parasztokat. Megmagyarázta nekik, hogy a szimptómák egyik fertőző járvány tüneteire sem hasonlítanak, sokkal inkább a gyanús ködtől kell tartani, amelynek kénes szaga szerfelett egészségtelen, sőt, valószínűleg a növények és az állatok is emiatt hullanak el. Így hát a betegeket kórházba, míg a holttesteket saját fészerébe vitette, ahol francia betegét is felboncolta. Egyáltalán nem meglepve, ugyanazokat a tüneteket vélte felfedezni mindhárom holttestnél, függetlenül attól, hogy a tenger felől érkezett az illető, vagy a földeken dolgozó helyi paraszt volt: amikor felnyitotta a mellkasukat, mindhárom hullánál tüdőödémát, sőt bevérzéseket talált, valamint szem- és nyálkahártya felmaródásokat, melyeket mind a kén hatásának tartott. Megfigyeléseit feljegyezte, majd ismét bement az egyetemre, hogy most a kén, illetve a kénes köd növényekre gyakorolt hatását vizsgálja meg.
Megfigyeléseit négy kategóriába sorolta, a legsúlyosabban károsult növényektől kezdve a legkevésbé megbetegedett növényekig. A leginkább károsodott növények között voltak vadvirágok és közönséges fűfélék, fák és cserjék, úgymint mogyoró, aranyeső, dió, fenyő, erdei fenyő, cédrus, fűzfa, nyírfa, bükk, gesztenye, nyárfa, alma- és körtefélék. A gyümölcsök közül a vörös és fekete ribizli, málna és szeder mentek tönkre elsőként. Igen széleskörű volt a gabona-, valamint a babfélék pusztulása is, melyek mind-mind aggodalomra adhattak okot, hiszen a népesség ellátásához voltak elengedhetetlenül szükségesek. Csak nagyon kevés növényféle állt ellen a kénes ködfelhő pusztító hatásának, és ami még ijesztőbb volt, Brugmans azt is megfigyelte, hogy kritikus növényi folyamatok – fotoszintézis, levél alakulása, levél megtartása, gyümölcshozás, virágzás és csírázás – kerültek veszélybe, melyek hosszabb távra is meghatározhatták a teljes környezet deformálódását, illetve elhalását.
De hiába szedte össze minden birtokába került információját, az összekötő kapocs csak nem volt meg. Úgy érezte, hiába boncolta fel a halottakat, mert azt eddig is tudta, hogy a kén mérgező hatása miatt haltak meg, mégsem kapott konkrét magyarázatot. A boncolások eredményei csak eddigi feltevéseiben erősítették meg. Hiába vizsgálta meg újra és újra az egyetem botanikus kertjének növényeit, illetve azok pusztulásának okait, megint csak oda lyukadt ki, hogy azok a kén hatásától mentek tönkre. És hát ott volt maga a köd, melyről tudta, hogy kénes tartalmú, száraz és egészségtelen hatású, de arra sehogyan sem tudott rájönni, hogy honnan is ered. Tudta, hogy minden összefügg egymással, de mindennek az eredetét nem találta. És ez szörnyű volt.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Persepolis (#2696) | 2008. augusztus 11. 10:27 |
Hasonló témám eddig még nem volt, csak ennek az írásnak az első két fejezete: A Laki-köd, avagy június figyelemreméltó fagya 1. és 2. Az oldalamon megtalálod mindkettőt. | |
| |
2. Lukács Mária (#2609) | 2008. augusztus 08. 14:12 |
Köszönöm válaszodat. Próbáltam keresni hasonló témájú munkáidat, de nagyon nehéz itt körülnézni.ha megírnád, megköszönöm.További jó munkát, és gyűjtést a feldolgozásokhoz. | |
| |
3. Persepolis (#2596) | 2008. augusztus 08. 13:27 |
Köszönöm az elismerést, mindig jól esik. Igen, tervezem a folytatás(ok) megírását, hiszen ez egy kerek, egész történet, csak mindig más ország perspektívájából próbálom bemutatni, hiszen szinte mindenkit sújtott Európában. Csak sokat kell hozzá kutatnom, hogy a történelmi hitelességet megtartsam, sokat is kell fordítani, mert a legtöbb anyag angolul van, ezért van az, hogy esetleg többet kell várni arra, hogy készen legyek egy-egy fejezettel. De éppen azért választottam ezt a témát, mert amellett, hogy izgalmas és rejtélyes, még nagyon aktuális is, hiszen ez bármikor és bárhol ismét előfordulhat, ugyanakkor a világ jelenlegi egyik legnagyobb problémája éppen a környezetszennyezés. Erre próbálom felhívni a figyelmet. | |
| |
4. Lukács Mária (#2591) | 2008. augusztus 08. 13:15 |
Persepolis, nagyon izgalmas volt olvasni, leírásodat. Reméle4m, lesz folytatása, még ha száz-200 évet kell is ugranod az időben.Gratulálok. Sajnos a mostani levegő és víz szennyezettsége sem különb, csak más formában, de magas koncentrációban, mely a sarkkörön is kimutatható. | |
| |
