vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

A lányról Mindenkinek

Szerző: SzatDátum: 2008. április 29. 08:24

Műfaj: VersCimkék: szerelem

 

Volt egy kislány, nagy kalitkában érezte magát,
Megnőtt, nő lett belőle, aki túlnőtte,
Megváltoztatta, felfogta útját.
 
Barna függöny, mi fodrozódik
Fején, félre húzza had induljon a regény.
Két zöld kerek erdő, mely oly mély,
Láthatod benne magad és az élet kemény.
Bársonyos dombok, lejtők néha völgyek,
Vékonyka szemöldek.
Pirosló, duzzadó selyempárnák,
Elmélyülni köztük, sorra a nem várt csodák.
Édes, zamatos, gyengéd,
Hogy imádnám én.
Kezén az ujjak, mennyben érzed Magad
ha azok simogathatnak.
Lábán végigsimuló tekintet,
Szívedből fokozódó ritmus integet.
Karjai közt emelkedő gondolatpár
Árnyékában ejtőzni a szám imád.
 
Felnőtt a kislány, elhagyta a kalitkát
Többet ér már mint a körötte pattogó virág,
Kire szavam nincs, ne legyints,
Ő nem a Te hibád!
Kinőttél a földből harmatos tulipán
Tüzellő rózsaszál, bársonyos tündérliliomszál!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket