A Látens Szatírarc visszatér
Dátum: 2008. április 15. 10:22Műfaj: NovellaCimkék: szerelem, erotika, emlék, élet |  |
És visszatért a Látens Szatírarc. Talán megszépült, talán nem. Boldog, de nyomokat, édes sebhelyeket kutat, amikor néhanapján álmatlanság kínozza, hogy boldogságában se feledjen.
És emlékezett a Látens Szatírarc. Nyomokra, édes sebhelyekre, arcokra. Nőkre, alig Nőkre, Lányokra. Pillanatokra, amelyeket átélt, és amelyeket elszalasztott. Immár örökre.
De talán egy-egy villanásig őt is átélik néhanapján. Talán áldják, talán átkozzák, talán visszavárják a lehetetlenből, vagy eltették örökre agyuk, lelkük egyik mély zugába.
A Gesztenyeszemű, Orgonahangú Francia Tanárnő, az Imádat Első Tárgya a messze ragyogó Csillagévben. A hisztérikusan provokáló mezítlábas lapp Kamaszka, akit a nyolcadik emeleti padlásig üldözött, hogy a kölcsönös kívánalmaknak megfelelően végigfogdossa, majd alaposan kiporolja. Az Anyáskodó Cigánylány, mályvaszínű fürdőruhában és Aranycsoda, akik között elaludt egy úttörőtábor sátrában, mielőtt erkölcstelenség címén hazazavarták. Az olasz Angyalka, akivel a körjátékban puszi helyett igazi csókot váltottak.
A Lány, akit hajdan Cárnőnek neveztek, szőke afro-hajával Angela Davisre hasonlított. Még az erkélyén is bemászott volna hozzá, pedig a legtöbb, amit kaphatott tőle, hogy nem nevette ki gyermeki rajongását. A Sudár Hollóhajú, akinek betegágyában hosszú, karcsú lábát ritka kegyként megcsókolhatta. A Kreol Nővérke, aki a Városi Kórház fertőző osztályán megtanította a fehér köpenyen áttetsző Sötét Háromszögek igazságára. A Parancsnok Szeretője, akit egy éjjel véresre vertek kincstári szíjukkal a kiéhezett bakák.
Az elkényeztetett Elrabolt Lány egy „csakazértisbosszantalak” éjszakán egy házibulis ház folyosóján. Az Eltört Kezű Kisédes, aki ölelős-tapadós menedéket keresett nála othellóskodó, életét később tragikusan végző barátja elől.
Az Indián Gyermek, akit felnőni látott cserfes kislányból lélegzetelállító nővé, és akinek alakja feltűnt előtte őrangyalként halálfolyosó-élményében. A Rubensi Gyönyör, aki egy szál törülközőben, vagy anélkül fogadta őt, ha becsengetett hozzá német nyelvű fordítani való ürügyén. A Bohóclány, akivel együtt sétáltattak babát a téren, ezért néha előjátszott neki készülő számaiból. A Szép Vörösesszőke, aki már nem volt fiatal, de hangja melegségéből kitűnt, hogy még érti az érzékeket, amikor felhívta őt egy lírai írása nyomán, de csak azután jutott eszébe, hogy jó lenne legalább beülni vele valahol egy kávéra, és aztán jöjjön, aminek jönnie kell, miután beszélgetésük véget ért.
A Hármasikrek, akik közül ketten közös, spirálos-körkörös leveleket írtak neki egyre hevülő szenvedéllyel, majd a harmadik külön még rajtuk is túltett. Aztán a Nagyszájúval egy szerkesztőségi büfé ruhatárában ismerkedtek egymás testével, a Smaragdszeműről csak azt tudta megállapítani, hogy sokkal szebb és félénkebb, mint levelei alapján gondolta, később kollégák is lettek egy főiskolán, de mindig csak egymást váltották az órákkal, az Emanuellel pedig soha nem találkozott, holott embertelenül vonzották volna egymást. Talán éppen ezért.
A 202-es számú dundi taxisofőrnő, aki először véletlenül vitte haza egy züllött éjszaka után, legközelebb már ő kérte, és nagyon tetszett neki, hogy mindig mezítláb vezet. Utoljára akkor találkoztak, amikor merev részegen beájult a kocsijába és kérte, hogy vigye őt haza. A nő nem hagyta magára, néhány hajnali fuvarról is lemondott azért, hogy őt semmi baj ne érje.
A két felvidéki Nővér, akik között Pink Floyd-os fél éjszaka után sem tudott dönteni, pedig aznap éjjel kamionsofőr apjuk sem volt otthon. Az obszidián-csillogású, húsos ajkú, tündérlábú Barbár Sötétség, aki szándékosan nála felejtette ördöggyűrűjét. Az álszent kétszeresteológus huncutarcú Zsidó Asszonya, akinek bizalmával sem akkor nem élt vissza, amikor felkínálta, hogy aludjon nála, sem akkor, amikor a Nő az ő karjaiban ájult el egy túlzsúfolt koncerten és a neonáci pszeudo-rendezők részegnek hitték. Az örökké pörgő Kolléganő, akivel a földön fekve, egymás kezét szorítva őrjöngtek végig egy pszichedelikus-újprogresszív koncertet. A márványbőrű alternatív Menedzsernő, aki irritálta és izgatta őt egyszerre elegáns ártatlanságával és egyáltalán nem illett azokhoz a depi-rockot játszó bandához, akiket befuttatni próbált.
A zöldnél is zöldebb szemű, nedves ajkú Démon, akivel egy időben állandóan blues-fesztiválokon botlottak egymásba, később pedig fel-felbukkant otthona körül, mint reklámújság-kihordó. Olyankor levélládájában csábító üzeneteket helyezett el, majd ugyanilyen rendszeresen nyomtalanul eltűnt. A félelmetes Varázslónő, aki bevezette őt férje műtermébe, ahol az ő hol zöldnek, hol szürkének látszó szemei vették körül a látogatót, de az utolsó pillanatban mégis ő rettent meg tőle. Az éjszakai telefonáló, aki többször is felajánlotta állítólag a fürdőkádban heverve feltétlen szerelmét, majd a megbeszélt randevú előtt mindig felszívódott és hetekig nem jelentkezett, ráadásul megadott lakcíme is hamis volt.
Az Amerikából hazalátogató érettnél is érettebb Country-Énekesnő, akitől egy esti sajtófogadás mentette meg. Az amerikai Gitároshölgy, aki úgy megbabonázta, hogy csaknem hazarohant az útleveléért, hogy együtt induljanak New York-ba. A bolondos Daloshölgy, aki hol egy nevetséges összeget kért tőle kölcsön, hol pedig arra kérte, keressen neki lakást, miközben többször megkérdezte: megnősült-e már? A parányi izraeli Filmrendezőnő, aki egy erkélyen füvezés közben kérte, hogy adja vissza neki elvesztett ihletét. Az amerikai szeplősbőrű HalálfejLány, aki útban Nepál felé a Tilos az Á…előtt a szabad ég alatt húzta le magáról emlékül acélkék ereklye-trikóját. Az ausztrál Táncos, akivel elkápráztatták az ősi klubot, de mire magához tért, a Lány már nem volt sehol és senki sem látta, hová tűnt, még azt is kétségbe vonták, hogy egyáltalán ott volt. A Romy-tekintetű észt államtitkár-asszony, aki előtt már hűségesküjével a szívében nem merte elengedni magát, pedig a nő alaposan feldobta neki a labdát a hivatalosnak szánt, de gyorsan privátba átmenő, a tervezettnél két órával hosszabb ebéden.
A középkorú fekete-fehér hatású nő, Vasarely-s ruhában, aki vörösboros kólába fojtotta bánatát, miután férje állítólag a karjai közt halt meg és együtt hallgattak a kocsmában Queent, Dire Straits-et és Deep Purple-t, majd csókot kívánt tőle. Két héttel később merte csak felhívni, de a nő nem haragudott letámadásáért.
És a Pultoslányok, e Romlott Szentek tucatjai. A kis Csillagszemű rock-rajongó, a vöröses Pajkoska, az izgalmasan bandzsa Álomlábú, a Hosszúkezű, az Ábrándos Teltség, aki egyszer kezet csókolt neki, majd mindketten megverették magukat, külön-külön egy rossz beszólás miatt, a Holdvilágos Vámpírfogú, aki se télen, se nyáron nem viselt bugyit, a cingár Erdélyi Vendégmunkásnő, aki néha nyitott ajtónál vetkőzött át az utca örömére Ők, akik megitatták és elringatták, ha más nem jutott neki.
A Látens Szatírarc itt megállt. Egy pillanatra elképzelte, hogy mindannyian körülötte ülnek és ő kedvére szólongatja őket, hogy ott folytassák, ahol az a villanás abbamaradt.
De inkább a múlt jószívű csendjét választotta meglelt nyugalmában végső búcsú gyanánt.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
