A látszat „néha” csal
Dátum: 2010. április 14. 15:44Műfaj: EgyébCimkék: tanmese |  |
Tanmese napjainkról, (mikor is mindenki bőrén érzi), mit ér a szaktudás lehetőség és megfelelő értékelés mélkül, vagy a pénz szakértelem híján...Tanmese a becsületes munka értékéről és arról, van-e becsülete ma a munkának!
A béka, egy napon megörökölte a kerek erdő közepén álló tavat. Telis tele békalencsével! Mint a leggazdagabb a környéken, elkezdte élvezni jó dolgát! Órákat napozott a parton, majd lábát lóbázta a vízbe. Ha meg úri kedve úgy tartotta, csak siklott a tó tükrén szélsebesen. Ahogy azonban teltek, múltak tétlen napjai, látta, hogy valamit még is csak dolgozni kellene, mert lencséje egyre csak fogyott és fogyott. Egyik tóparti napozása alkalmával hallotta, hogy igény lenne függönyre… Na, gondolta, itt a meggazdagodás lehetősége, és vállalkozást indított. Ki is függesztett egy hirdetést a tó melletti nagy tölgyre, mely így szólt:
„Dobszerdán nyit a szövő üzem, gyertek hozzám dolgozni. Biztos megélhetés, békés egymás mellett élés, jövő építés! Fizetés nettó 100 000 békalencse! Jelentkezni lehet a levelibékánál. „
Jöttek is az önéletrajzok, alig győzték elolvasni. Mivel a békának a zseniális ötletén kívül nem volt sem szakértelme sem állatismerete, segítséget kért a bagolytól. A bagoly végig olvasta az önéletrajzokat, mellé tette bölcsességét, majd így szólt!
- Vedd fel a pókokat!
A béka meglepődött.
- A szúnyogok gyorsan kifejlődnek sokan vannak, és még többen lesznek! Összetartanak! Vidámak, énekelnek! No és a fonalas csápúak (Nematocera) alrendjébe tartoznak. Bizonyára meg van a szakértelmük is!... próbált okoskodni.
- A véleményemet kérted, de tudod mit? Azt csinálsz, amit akarsz! – mondta a bagoly és magára hagyta a békát!
- Ez a bagoly! Miért is kérdeztem! Hiszen tudom én, hogy mit kell tennem! Elmélkedett magában, és bár már gazdagodása óta vegetáriánus lett, szívesen gondolt a szúnyogokra és döntött!
Felvette a szövő üzemébe az összes szúnyog jelentkezőt! De egy még hiányzott. Mit volt mit tenni, felvett egy pókot is! Dobszerdán meg is nyitotta a szövő üzemét és elkezdődhetett a munka! Már látta maga előtt, hogy ismét tele van a tó a sok-sok békalencsével… Álmodozásából azonban a szúnyogok „muzsikája” billentette ki. A szúnyogok hímjei növényi nedveket keresgéltek. A nőstények egy része is, de többen a sikeres peterakáshoz elmentek a közeli gulyához vért szívnia. Az egész üzemben mindössze a pók volt, aki osztott, szorzott, gondolkodott. Komótos mozgásával egyik szövőszéktől a másikig ment, meg-megállt, majd jegyzetelt…
A béka nagyon mérges lett!
- Miért nem dolgoztok szúnyogok? – kérdezte!
- Enni kell, kell, kell z,z,z,z,z…, no és vérszívás nélkül a lerakott peték életképtelenek. Neked meg kell, kell, kell z,z,z,z,z még egy ember nem? – mondták a szúnyogok kórusban.
- Kell, hát persze, hogy kell! Hmmmm, enni kell! – mondta a béka, miközben arra gondolt, hogy most akkor előveszi azt a mihaszna pókot, mert hát az azért köztudott, hogy neki nem kell minden étkezésre eleséget keresni, hiszen van a hálós kamrájában…
Ment is vissza az üzembe, ahol a pók akkorra már egyedül beindította a gépeket és méterszámra jöttek is le a függönyök. Ő meg egy kicsit megpihent a sarokban.
A béka, ahogy meglátta a pihengető pókot, mérgesen ráförmedt!
- Te mihaszna! Még jó, hogy meg nem ágyazol itt magadnak! Tudtam én, hogy nem lehet téged használni semmire! Ki vagy rúgva!
Így esett, hogy a tudatlan mérges, felfuvalkodott béka a vízbe esett, csődöt jelentett, majd a békalencséket az utolsó darabig elkobozták a pökhendi béka meg, már nem vegetáriánus, szúnyogot eszik. Pontosabban enne, ha a tóparton függönyt szövő pók hálóján át mehetne eledele… Hiszed, vagy nem hiszed, a látszat néha csal!
Tóth Ildikó
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
