A legnagyobb kegyelettel
Dátum: 2010. január 12. 21:42Műfaj: VersCimkék: értelmetlen halál, értetlenség, vacak az élet |  |
halántékához emelte a fegyvert....
nyár volt és meleg...
azon diózott,
az elsütőbillentyűt
ki húzza meg,
s mert senkit ne talált
méltónak, hogy a halált
megadja, gyáván,
s végtelen lassan begörbült az ujja...
nem Ő félt!
a lelke!
rossz, ha fél a lélek!
mikor dörren a fegyver,
lehúzza fejét!
Ő még élni akar,
de a húzat kirepíti.
a fegyvernek van egy átka!
ha elsütik néhány centiről,
nagyrészt célba talál....
ez a ballisztika!
a pásztázott halál!
Jött az orvos,
a lelkét kereste,
aztán sok ember,
sok megrettent fekete....
később négy lapátos overáll,
kezüket köpdösve,
betemetett egy
magukásta lyukat.
néhány váll megremegett,
s hullt a szivacsba gyömöszölt
hákettőo....
távolabb kilkenc katona
feszes vigyázz-ba
sapkájához emelte kezét,
s levették...
- a lélek volt a tizedik -
fedetlen fővel kilenc hallgatás!
- a léleknek nem volt sapkája,
így Ő nem vette le! -
a test körülnézett,
sötét volt és hideg....
mindenre emlékezett,
csak arra nem,
hogy az elsütőbillentyűt
ki és miért húzta meg....
aztán megrántotta vállát...
most már mindegy...
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
