alfa Orionis
Dátum: 2014. január 27. 19:08Műfaj: PrózaCimkék: utolsó nap |  |
Le kell tegyem, puszika, majd hívlak, sok most a munkám. Pussz! A Betelgeuse hatszáz éve égbe küldött gamma fotonjai söpörtek végig a Naprendszeren, irtva életet a harmadik bolygón. Kolónia maradt a Marson.
αlfa Orionis
Azt hiszem, szakítanunk kell! Jaj, ne sírj kedvesem, szeretlek én..., és barátok is maradunk, csak ritkán látjuk majd egymást. Videofonon el tudjuk egymást érni. Van persze hogy van már tervem, most indul járat a Marsra, ott az a kolónia. Nem, ne aggódj, gondoskodom a családról sok pénzt kapok majd, utalok sokat a számládra. Ölelni, jaj, ne már, nem ölelkeztünk már legalább egy éve ha nem több. Elhidegedtünk egymástól, valahogy csak a pénz számított már. Dehogy bántalak! Csak mondom, hogy mi a valódi. Igen a Marsra. Persze hogy hideg van. Por is, az a vörös peroxidvas. Ne butáskodj, válni akarok! Most miért sírsz már megint, mondom barátok maradunk! Nyugodj le, meditálj egy kicsit, vagy öntsél magadnak konyakot, azt szereted nem? Jól van no, jégert önts. Lassabban, ne hadarj, nem értelek, mi kéne még, egy esély...? Minek? Jaj kedvesem, most le kell tennem, várnak rám. Nem a szőke, az egyik kollégám. Le kell tegyem, puszika, majd hívlak, sok most a munkám. Pussz!
A Betelgeuse hatszáz éve égbe küldött gamma fotonjai söpörtek végig a Naprendszeren, irtva életet a harmadik bolygón. Kolónia maradt a Marson.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
