Álló idő

Szerző: LoorenaDátum: 2008. augusztus 15. 13:12

Műfaj: PrózaCimkék: idő, boldogság

A történet tipikus,semmi új nincs benne. Néhányan,sőt sokan magukra ismernek majd. Nem a történet,nem az ítélet,maga az érzés,a hangulat,ahogy áll az idő.

A hajnali szellő meglobogtatja a függönyt,mely száll a szoba közepe felé,ahol az ágy áll.
Két test.
A nő szeme nyitva...
A férfi még alszik.
Halk szuszogása teljesen betölti a kis szoba légterét.
A nő sóhajt és elmosolyodik.
A szellő,az illat,a szuszogó hang....mind a boldogság érzetét keltik benne.
Övé ez a nap.
Övé a férfi.
Övé a világ.
Áll az idő.
Nem mozdul csak a függöny.
A nő a férfi karjához ér,szinte símogatóan szól hozzá,felébreszti.
És indul a reggel.Indul az óra.
A férfi felöltözik sietve és elindul.
Elindul a saját élete felé.
A boldogságból a kilátástalanságba.
A biztosba.

Haza.