Álom
Dátum: 2010. április 14. 21:38Műfaj: EgyébCimkék: álom, félelem |  |
Sziasztok! Hosszas tépelődés után gondoltam, fel merek végre tölteni írásokat a sajátjaimból. Egy apró szárnypróbálgatás egy amatőrtől. Remélem, tetszeni fog nektek ^^"...
Minden olyan csendes, oly nyugodt. Zavartalan. Békés. Talán idegesítően békés is…
Hallani szoktam, ahogy a méhek röpkednek virágról-virágra. Szokásom megfigyelni őket. A lassúságukat. Nem kapkodnak. Csak gyűjtögetik a mézet, ugrándoznak egyikről a másikra, és ahogy érkeztek – elegánsan és hangosan –, úgy hagyják el a rétet is.
Olyan szépeket álmodok. Általában egy virágos rét közepén találom magamat…
Látom, ahogy a gyengéden simogató szellők megmozdítják a virágok szirmait, és meghajlítják a fák lombajit. Nem kapkod. Lágyan végigsimít minden levelet az ágakon, majd tovább áll a szellő, és legvégül társul a többihez, hogy újra kezdjék útjukat a tájon.
Minden olyan csendes, oly nyugodt. Zavartalan…
Érzem, ahogy a szél engemet is megkísért. Érzem, ahogy engem is magának akarna, hogy azt szeretné, ha leülnék a fűre. Ha a közelembe ér, erősebben kezd el fújni; néha majdnem orkánokat gerjeszt körülöttem. Érzem – mélyen, legbelül -; hogy el akar üldözni innen. Az ő birodalmából.
Olyan szépeket álmodok. Általában egy virágos rét közepén találom magamat…
Mintha a valóságban tapintanám meg a növényeket, úgy észlelem őket magam körül. Az ujjaim letépik a szirmokat egy-kettőről, és szétmorzsolják őket. Érzem, mintha akkor, abban a pillanatban tenném. A kezem ragad utána, piszkos lesz, és szeretném megmosni valahol. El akarok indulni a folydogáló folyam felé, de mintha valami odaszegezné a lábamat. Mintha valami kinyúló inda lenne, ami azt kántálja az alsó végtagjaimnak, hogy ne mozdulj. Szinte hallom, ahogy sustorognak. Nem vidítani akarnak. Nem marasztalni akarnak. El akarnak küldeni. A magukénak szeretnének tudni engemet. Én pedig vágyódom el a messziségbe. Ilyenkor élesebben hallom a folyam hangját, már-már bántja hangossága a fülemet, a dobhártyám apró, egész fülemben végigfutó reccsenését is hallom. Mintha a tudatom repedezne. Éjszakáról éjszakára, óráról órára, percről percre… És nincs kegyelem.
Minden olyan csendes, oly nyugodt. Zavartalan. Békés. Talán idegesítően békés is…
Olyan szépeket álmodok. Általában egy virágos rét közepén találom magamat…
Minden olyan csendes, oly nyugodt. Zavartalan…
Felnézek az égre álmomban, és nem látok felhőket, vagy netán néha egy pár kóbor bárányfelhőt. Olykor ezek messze elnyúlnak, elterpeszkednek a lebegő kékségben, de a Napot sosem érik el, sosem takarják be selymességükkel, és én csak szenvedek a szúrogató, pirítgató sugarak alatt. De mégis: élvezem. Kínzom magam, de nem tudott még megtörni a Nap. Pedig ő is próbálkozik. Szél és Nap összejátszik ellenem. A fák úgy tűnnek, hogy néha arrább mozdulnak, hogy csak engem ne takarhassanak el.
A földek zöldellenek, meg vannak művelve, de sosem látom, jön e valaki. Olyan érintetlen, és mégsem. Ha oldalra pillantok, ők mutatják meg nekem, hogy mióta álmodom. Mindig, mikor megérkezem épségben van minden rajta, vidító egységet alkot, de valahol megtörik a folytonosság, és belülről kezd el rohadni. Önmagát emészti fel.
Olyankor felkiáltanék. A felperzselt táblák, az önön hibájuktól meggyulladó termések, a búzakalászok, amik sosem érik meg az aratást. A pusztuló, féreg rágta és járta gyümölcsösök. A szétpukkanó eprek, málnák, almák, barackok. A mindent elfedő kosz, züllöttség. A legrosszabb tán látni magát az egészet. Ha egyszer oldalra fordítottam az arcomat, semmi sem ment meg attól, hogy meghátráljak.
Olykor-olykor szépeket álmodok. Általában virágos rét közepén állok, és csak gyönyörködöm a messzire elnyúló virágtáblákban, a megművelt földekben. Általában. Általában aztán elkezd pulzálni valami megfoghatatlan a tájon, és felrobbantja az erőket. Olykor szépeket álmodok. Olykor kedveseket álmodok. Olykor azt álmodom, hogy egy virágos rét közepén állok. Olykor pedig azt hiszem álmomban létezve, hogy nincs kiút.
Eddig 7 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Nem Tom (#19147) | 2010. április 25. 09:18 |
Látod, Zsófi így lehet diszkréten megkérdezni egy hölgyet, hogy hány éves? :-)))) | |
| |
2. Sinka Zsófia (#19139) | 2010. április 24. 21:35 |
Inkább 19 éves, Ázsia szerető :) ezért ez a koreai kisbaba a képen ^_^ | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#19115). |
|
3. Nem Tom (#19117) | 2010. április 21. 08:25 |
Való igaz, hogy nem vagyok egy nyelvtanguru. Inkább a nyelvtan megreformálójának számítok az egyedi helyesírásommal. Nem kell együtt üvölteni a farkasokkal. Mindig úgy tudtam, hogy költői szabadság a helyesírás mikéntje. Szólj, ha tévedtek!!! | |
| |
4. Nem Tom (#19115) | 2010. április 20. 23:18 |
A képed alapján egészen fiatal kis hölgy vagy, hacsak nem kisfiú? De, szépnek szép! :- ) A 33 valóban szép életkor. | |
| |
5. Sinka Zsófia (#19114) | 2010. április 20. 20:26 |
Kedves Ügyeletes Mumus! Egyáltalán nem szegte kedvem, sőt ×) u.i.: lehet, hogy a fiatal nő dolog azért van, mert még tényleg fiatal vagyok. | |
| |
6. Sinka Zsófia (#19101) | 2010. április 19. 20:58 |
Kedves Ikarosz! Köszönöm a kritikát :) Jól esett olvasni ^.^ | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#19093). |
|
7. Nem Tom (#19093) | 2010. április 19. 08:20 |
Szia, Zsófi! Köszönjük, hogy első szárnypróbálgatásaidat nálunk teszed meg. Részemről vedd úgy, hogy ezt a részt el sem olvastam, és akkor nem kell azt írnom, hogy csúf dolognak tartom, hogy becsapsz bennünket. Szóval játsszuk azt, amit Te szeretnél. Nyelvtanilag tökéletes, leszámítva ezt az elütést (röpkednek=röpködnek) amit vétettél. Amint látom a szigorú moderátorok szépen meg is szerkesztették, sorkizárással, ahogy illik. /Ne felejts el, majd megköszönni nekik :-) /. Valószínűleg otthon nincs TV-tek, így sajnálatos módon, nem a sorozatok pazar szókincsén szocializálódtál. Még azt is el tudom képzelni, hogy egy hétvégi este véletlenül rád zárták a könyvtár ajtaját, így kénytelen voltál valami könyvet a kezedbe venni unalmadban, és sajna akarva akaratlanul ragadt rád valami az irodalomból. Sebaj, egyszer talán jó lesz valamire. Bocsásd meg a zavaros kritikámat, de én is csak próbálgatom a szárnyaimat, néhány barátom Ikarosznak is szólít. Szia, és érezd jól magad. Ta | |
| |
