Álomkép

Szerző: MűvésznőDátum: 2008. október 09. 12:09

Műfaj: VersCimkék: vers, szerelmes, hypómhoz

Álomkép

Vágyak, s hosszú pilláim

Utánad sóvárognak.

Álmok, s kezem

Feléd nyúlik.

Képek, amik elő bukkanak,

Érzelmek, amik feltörnek,

Érzések újulnak, s elmosódnak,

S rossz, s szép emlékek felgyűlnek.

Érintések újulnak, s elmosódnak,

S rossz, s szép emlékek felgyűlnek.

Érintések, amik hiányoznak...

Hangok, amik örökre ki törlődnek

...vágy csupán az Élet s mindegy,

Hogy Te és Én, hogy érzek.

Elmúlik idővel az, s eltűnik az,

Akit szeretsz…

Fájdalom csupán ez, hidd el

Felszivárog, mint a korai hajnali

Harmat, amit megérint a Nap.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Lonka (#7467)	2009. január 22. 20:47
Meeeeeeekkora osztás!:D "Netről szedted és átköltötted" Ez aannyira jellemző rád.. :DD Mármint ez az osztás. A vers jó, csak a szivecskéket hagynám ki belőle... De tudom jól, neked ez így tetszik, és amit te elhatározol........ Szóval hajrá, Piri, csak előre! ;)
Válasz Művésznő hozzászólására (#4811).

2. Művésznő (#4811)	2008. október 16. 13:17
Ez jó szöveg,de sztem mástól szedted netről vhonnan és egy cseppet átköltötted.Nem fogok megcsömörleni.És attól,h a krumplistészta a kedvencem nem mindennap azt eszem.Tehát, lehet hogy valaki egy idő után megcsömörlik a szerelemben,de én aki iránt ezt érzem,az iránt nem csömörlik meg.Van hogy az ember negatív és **** a kedve,de én kitartok az elveim mellett,az mellett,amire születtem és nem adok le belőle.Ez avgyok Én.:P
Válasz Veronai hozzászólására (#4591).

3. Veronai (#4591)	2008. október 09. 22:22
Tisztelt mŰvésznő! A bölcsesség Önben van. Fényképéről ítélve, fiatal kora ellenére, tud, vagy sejt valamit. Idővel az elmúlás bekövetkezik. Idővel a sebek begyógyulnak, az érzések megváltoznak. Mind ennek ellenére az ember nem arra van teremtve, hogy ezt elfogadja. Különben már nem vacsorázna, mikor az 1000. alkalommal eszi 50 év után a krumplistésztát, ami megjegyzendően a kedvence. Tehát? Mikor unod meg a "kedvenced" ? Mikor nem kell már az, a(k)mit szeretsz? Mikor csömörlesz meg? És egyáltalán: Meg akarsz csömörleni? Az idő nagy úr és ez önmagában hordozza a változást lelkileg és testileg egyaránt. Az elmúlás és újjászületés körforgása örök. Minden belül játszódik le. Abban a kis moziban, mi ott a koponyában kerül vetítésre....