Amikor egy Angyal megérint

Szerző: GiftDátum: 2008. április 01. 17:58

Műfaj: VersCimkék: vers, angyal, barát, segítség, elmélkedés, álom

Halni készült egy fájó lélek
szelíden
Száz sebből vérezve, csendben
szerényen
Elbújt egy álomban, mit újra élt
ezerszer
Kitépte szívét, egy múlt béli
szerelemmel.

Elindult útján, néma magányban
félve
Sosem éri fény, nem gondolt semmi
szépre
Vakon kóborolt, lehajtott fejjel
kérve
Gyors halálért, fohászért nézett az
égre.

Útján megállva, imára kulcsolja
kezét
Várt egy Angyalt, ki érte sírni
kész
Ki kezét kinyújtja, vezeti útján
búsan
Hová fénytelen színek, moraja hívja
halkan

Az Angyal jött, ártatlan mosollyal
szólva
S lelke magányát, vidám dalra
gyújtja
Kezét nyújtja felé, életet kínálva
kéri
Maradj itt köztünk, élj velünk
megéri

Fényből fonok várat, mosolyból
bölcsőt
Csillagos égből fátylat, holdas
pihenőt
Nyírfákkal takarom remegő tested
fagyát
Baráti csókkal keltem életre a
magányt.

Megsimítom arcod, tengernyi fénnyel,
bájjal
Szemedet hívom, nézzen az égre
hálával,
Itt vagyok Barátom, nem vagy
egyedül,
S ha Te is akarod, az ég kiderül.

by: Gift

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket