A mikroszkópikus szépség
Dátum: 2008. augusztus 07. 09:56Műfaj: VersCimkék: dal, poéta |  |
A mikroszkópikus szépség,
sokáig kell nézni, hogy
megértsék.
Könyvtárban tobzodó tudás,
stabilizálódó köd,
- futás.
Homály-szemű, alkoholszagú egyén,
kultur-halmaz megdönt, menekülne
az Én.
Fotoszintetizál a növény,
magával ragad az
értelem-örvény.
Enciklopédia-takaró lány,
rám mosolyog, s vihog
valahány.
Durkheim, Weber, tanul a stréber,
én ablakkal szemezek, ezért
lenézel?
Hát iylen lett a világ-szalon,
égő hulladék az összes
benzinballon.
Az óra traktálva ketyeg,
búzafejű kisdiák megremeg,
- holnap ilyenkor felelek.
Varázstalanítják a költőt:
- Psssszt! Elájul a dal,
nem hívják a mentőt.
A miniatűr gyönyör a dal,
harcolj érte, ha kell szívvel
és karddal.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
