Ancsanénibácsi
Dátum: 2009. november 04. 23:48Műfaj: NovellaCimkék: szomszédok, bácsi, néni |  |
Volt egyszer egy nagycsalád. Azért írom múltidőben, mert annak a famíliának mára már csak az egyedekre szakadt írmagja(i) maradt(ak). Körgangos „tanácsi ház”.
Volt egyszer egy nagycsalád. Azért írom múltidőben, mert annak a famíliának
mára már csak az egyedekre szakadt írmagja(i) maradt(ak). Körgangos „tanácsi ház”. Még egy falunál is nyilvánosabb miliő. Úgy ötven átlagcsalád
lakik egy ilyenben. És mindenki tud mindenkiről mindent. Él benne néhány magányos visszahúzódó, aztán szervezkedő intézkedő, meg szolid rendes,
és néhány valódi sztár-lakó. Van pár balhés eset, akivel mindig történik valami érdemleges. Olyan extraszenzáció, amit a gangon pusmogó szomszédasszonyok napokig felemlegethetnek.
Szóval, itt élt az Ancsa család, a földszinten.
Teljesen hétköznapi a történetük, ezért kicsit időznék még a gangon, ahol
úgy elröppen egy emberöltő, hogy fel sem tűnik. Pontosan nem tudni itt mi
alapján mérik az időt, talán az innen-onnan kiszűrődő rádió néha bemondja,
hol merre hány óra. A hetek múlásának érzékelésére létezik egy mindennél megbízhatóbb módszer. Ez csillagászati pontossággal képes jelezni a
vasárnapokat. A reális kronológiai információk effajta begyűjtésének
alapvető feltétele némi gasztronómiai zsenialitás és egy határozottan fejlett illatanalizálási készség. No erre viszont nem feltétlenül fontos születni, ingergazdag környezetben az ilyesmi magától evolúcionálódik
(brrr). Tehát, a jól felkészült időkutató elindul észlelni. Végig sétál a
függőfolyosón. Csirkepörkölt. Vaníliáspiskóta. Sült hús. Halászlé.
Hagymás rostélyos. A legutolsó ajtón egy hevenyészettnek tűnő, de
valójában kínos gonddal odabiggyesztett cetli: „Boré mentem”.
- Ja, az öreg már majd’mindenkinek lóg öt kilóval. Ezt most nem is szabad
figyelembe venni. Csak dezinfó. A szezonális változók és az időszakos
állandók egybevetése után csalhatatlan biztonsággal kiszámítható, hogy az adott napon vasárnap van-e, vagy sem.
No de szálljunk le a földszintre!
Ancsa néni…
Ő nem az a kimondottan szépasszony típus. A beszélőkéje minden esetre kifogástalan lehet, hogy így rá tudta magát beszélni az urára, háromgyerekestül mindenestül. Aztán satöbbi, satöbbi…
Hovatovább nyolcadmaguk laktak egy dohos földszinti szobakonyha sufniban.
Együtt a nagyobbik lány lánybabájával. Pletykáltak is a jóságos szomszédnék: hát hallja-e Kovácsné, ezeknél sorozatban csupa lány született. Hogy ez hogy van!?
Ancsa bácsi…
Az egyetlen nadrágot viselő lény ő volt az Ancsa családban, de nem nagyon nyüzsgött. Az az ember volt, akiről ha nem mondják, hogy van, akkor talán nincs is. Köpcös kis emberke – amúgy jó dumás – piknikus alkat. Iszonyat nagy egóját nem teregette ki az udvarközepén a porolóra, de otthon a csajok közt valóságos basaként élt. Igazából ez nem kirívó eset. Klasszikus atyaközpontú világrendszer. Ennyi. Amúgy lótott, futott, keresett.
Magamódján intelligens. Folyton alakította azt a szűkösre szabott életteret, azt a hátsóudvari panorámás huszonnyolc négyzetméteres paradicsomi kutya ólt. Amikor annyian lettek, hogy már alig fértek galériát emelt. Félévente lekente bitumennel a szobában a tűzfalat és élményfürdővé varázsolta a konyhai hátsótraktust.
Nem beszélem ki Őket. Még mit szólnának a Házban is, meg minden…
Elköltöztek.
Úgy hallottam szétrebbentek.
Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. ipszilon (#17258) | 2010. január 24. 10:05 |
Gyermek-, kamasz- és fiatalfelnőtt korom zömét két helyen töltöttem. Nagyanyámnál a Lujza utcában (nyócker) és Szüleimmel a Nagyvárad téren. mindkettő körfolyosós. A Nagyvárad téri ötemeletes, két udvaros házban emeletenként él vagy negyven család. (Édesanyám most is ott él.) Ezért érzem mindazt magaménak és hitelesnek, ahogy bemutatod a hétköznapok és vasárnapok életét. Talán csak a gyerek- és kamaszkori első (esetleg második, harmadik...) szerelmek maradtak ki belőle! Igazán tetszik! | |
| |
2. ultraviolet (#14598) | 2009. november 11. 17:05 |
Kicsit talán röviden zártam le befejezést, de hát elköltöztek, és azzal vége is a pletykának. | |
| |
3. ultraviolet (#14541) | 2009. november 10. 11:10 |
Nekem ebből a hagymás rostélyos illat jön be a leginkább. | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#14521). |
|
4. Nem Tom (#14521) | 2009. november 10. 05:41 |
Megérintett a hátsó-Angyalföldi filing.József Attila féle nyikorgó kosaras, proli illatú városkép.Szinte a számban érzem az ízét. Tamás | |
| |
