Anya, aki idegen
Dátum: 2008. június 17. 16:16Műfaj: EgyébCimkék: érzések, élet, fájdalom |  |
Ez a pár sor nem egy vidám történet. Pillanatnyi érzéseim tömkelegét próbáltam összesűríteni néhány mondatban. Ehhez nem kell se fantázia, se erős lélekjelenlét. Csak az átérzés képessége szükségeltetik hozzá.
Átlagos hétköznapok, átlagos család. Ám ha mélyebben beletekintünk eme családba, nem biztos, hogy ugyanazt a monoton életvitelt kapjuk.
Vegyünk egy apát, aki ideje nagy részét szeretteitől távol tölti (kamionos). Számoljunk egy fiatal fiútestvérrel (számítógépfüggő), egy már a saját életét élő nagykorú leánnyal (párkapcsolat, vőlegény) és egy anyával (háztartásbeli), aki korántsem az, akinek mutatja magát.
Csendes reggelek és még szótlanabb délutánok. A két nő eltávolodásának számtalan oka van. Hol a féltékenység szánalmas jelei mutatkoznak az anya arcán, hol az unalom gyötrő érzései kínozzák annak lelkét. Az idő folyamán megszűnt létezni emberként, szíve kővé változott, a bizalom apró szikrája is kialudt.
Leánya mindent megpróbált. Közeledett, ismét reménykedett, majd elbukott. Csak a fájdalom és a könnyek maradtak.
Az apa tehetetlen, szerelmes feleségébe, fia még nem látja át a helyzetet.
Maradt a leány és vőlegénye; tanácstalanul a bizonytalanságban. Félelmek és gyomorideg; hidegrázás és álmatlanság.
Honnan várjanak segítséget, ha még az a bizonyos család sem segít?
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
