Anyu!

Szerző: ArtsardDátum: 2009. január 24. 02:14

Műfaj: VersCimkék: versek, tél, bizonyság, fájdalom, fény, anyu, anya, születés, élet, boldogság, minden, semmi, végtelen, hit, szeretet, halál, hideg, fagy, jég, érzelem, érzelmek, gondolat, gyermek, lét, álom, elmúlás, akarat, szív, világ, groteszk, január, vers, ember, kortárs, magány

Anyu!

Anyu, én nagyon fázom!
Megőrjít, süvít a szél,
Lábamat a melegért rázom,
Mióta tombol a tél!

Átkozott a fagy,
Csókolgat, ajkaim harapdálja…
Bunkó szél! Ránk hozod a bajt,
No meg a tájra.

Ígérted: csak boltba megyünk.
Légyszi Anyu! Nem bírom!
Becsszó: nem kérek semmit,
Csak tégy meg ennyit:
Kelj fel a padról,
Arról a hideg szarról...

Hú, bocsánat!
Anyu!

Anyu!

Miért nem csapsz a számra?
Rosszat mondtam.
Olyan furcsa vagy:
Fagy-mosolyod árva.

Nem ver a szíved.
Mi történt? Mi lehet?!
Egy anya nem tehet ilyet!

2004.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Artsard (#21975)	2010. szeptember 16. 14:42
Jaja... igaz. Még 17 éves lehettem, amikor megírtam ezt egy kecskeméti strandon. Akkor nem gondoltam bele, hogy József Attilát utánozzam... ezek szerint minden anyás vers József Attilás? József Attila = Anya ? :) amúgy tényleg olyan...
Válasz Jancsó Katalin hozzászólására (#21950).

2. Szat (#15809)	2009. december 11. 09:39
Hühhh, még most se tértem magamhoz,olyan mélyen érintett ez a vers...Nagyon Jó!


3. Rézi (#7526)	2009. január 25. 20:02
Igen,én értem,bele is remegtem..!Grat,Rézi.