Apró vágyálmom
Dátum: 2008. április 05. 11:57Műfaj: VersCimkék: élet, magány, vágy, világ, ember |  |
Itt már unatkozom,
Eluntat, senyveszt az élet.
Velem van gondom.
Elhalkult az Ének,
Hiszen ő is menekül innen,
Talán elmegyek véle.
Olyan fekete minden…
Viszont futhatnék árkon, bokron át
Jönne velem az igazi kincsem…
Ének… miért nem hallom a dallamát?
A szöveget ugyan értem,
Ennek is lefőzték már a javát.
Úgy érzem,
Akkor is, ha sokan vannak velem,
Csak ülök a sötétben.
Lehet, el kellene mennem.
Vándorként a vers csak úgy nőne, fán,
Égig érőn vagy aprón teremne.
Én pedig csak nyújtóznék és leakasztanám!
Nyújtóznom se kéne.
Ölembe hullajtaná.
Szépet látnék a réten,
Erdőben, hegyen és ordítanám:
Ez nem tetszik Néked?!
Nem vonzz a vándorlás,
A szabadság, a szépség?
A madár is irigykedne rád!
Ha hazatérsz, lenne ezernyi fénykép
Amit mutathatsz:
Másutt ilyen az élet!
De ez most csak mulattat:
Sötét van és fázom.
Rideg az ember, rideg az élet, csúszkál az út alattam.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
