Aranytorkú

Szerző: aquariusDátum: 2008. augusztus 18. 12:01

Műfaj: VersCimkék: szerelem, bánat, búcsúzás, nyár

Mikor szobámra roskad a fülledt délután,
s ablakot nyitok a reszkető melegre,
elnézek arra, ahol még talán
ott kószálsz gondolatban, elmerengve.

Hátam mögött már pakolászik a nyár,
még alig hogy vetett, és máris arat,
viszi a széna-illatú száraz reményt,
karikázó kedvet, szépszavú madarat.

Arany-torkúm, szép-szavúm, verdesőm!
Hiába mondanám, ne menj el a nyárral…
én nem ragyogok, nem melegítek,
nem tudok versenyre kelni a napsugárral.

Engem majd - ha itt ér - a tél szorít magához,
számat lilára harapja majd a dér,
s ha eltünnék az örök köd fátyolában,
ne fordulj vissza nyári arcomér’.

Lassan besötétít, requiemet ciripel az este,
rámcsukódik a nap, mint behúnyt ablakok…
Arany-torkúm, szép szavaidtól részegedve
temetem magam… és feléd álmodok.

(2008 08. 14.)

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.