vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

A főnévi alaptag és a névelő mint determináns alaktani sajátosságai az angol és a magyar nyelvben

Műfaj: SzakirodalomCimkék: angol

Az angol nyelvben a szintaktikai elemzés során szócsoportokat (Phrase) különítünk el, majd ezeket további összetevőkre bontjuk. A mondat alapját az igei és a névszói csoportok (Verb Phrase, Noun Phrase) adják. Ez utóbbi alaptagból és egy ún. determinánsból (Determiner) tevődik össze.

Az angol nyelvben a szintaktikai elemzés során szócsoportokat (Phrase) különítünk el, majd ezeket további összetevőkre bontjuk. A mondat alapját az igei és a névszói csoportok (Verb Phrase, Noun Phrase) adják. Ez utóbbi alaptagból és egy ún. determinánsból (Determiner) tevődik össze. Dolgozatomban áttekintést adok a névszói csoport főnévi alaptagjáról, majd részletezem a hozzá kapcsolódó névelők lehetséges variációit, funkcióit, viselkedését.

Először tisztáznunk kell az előbb felsorolt alapfogalmak jelentését.

 A determináns olyan szócska, amely egy főnévhez vagy főnévi csoporthoz kapcsolódik, azt valami módon meghatározza, behatárolja, egyúttal bizonyos nyelvtani tulajdonságait is jelöli (pl. nem, szám, eset). Funkcionálisan a melléknévhez hasonló, azonban nem lexikális, hanem elsősorban nyelvtani jelentést hordoz.

Az alaptag az a lexéma a csoportban, amely a szemantikai központ, amely a jelentést hordozza. (pl. egy kutya: egy – determináns, funkcionális és jelentésmegkülönböztető szerepe van; kutya – a lényeget hordozza)

Az igei és névszói csoportokra való bontás (szintaktikai elemzés) az angolban szokásos elemzési mód, a magyarban azonban szokatlan lehet a „hagyományos” elemzést gyakorlóknak. Például ebben a mondatban:

               S

                          VP

 
 
 

 

     NP                  NP

 

Det.    N       V   Det.    N

The man saw the boy.

 

               S

                          VP

 
 
 

 

     NP                  NP

 

Det.    N       V   Det.    N

A    férfi látta  a   fiút.

Hagyományosan a magyar mondat ágrajza így festene:

A férfi látta a fiút.

Á

            A                     T

Az angol nyelv a a világot megszámolható és megszámolhatatlan dolgokra bontja. E tulajdonság a magyar nyelvben nincs meg, ezért furcsának tűnhet, főleg mivel nem a józanész szabja meg egy főnév „countable” vagy „uncountable” (a továbbiakban [C] és [U]) voltát, hanem egy adott világszemlélet. Az alábbi esetekben különösen figyelni kell:

-                     ugyanaz a főnév lehet [U] és lehet [C] is: pl. This is a good website to start for help and advice. DE: I gave her a piece of advice. Az első példában a tanács mint megszámlálhatatlan fogalom szerepelt, a másodikban egy konkrét tanácsról volt szó.

-                     Ez a jelenség megfigyelhető akkor is, ha megkülönböztetjük a megszámolhatatlan dolog egységnyi, mérhető „adagját”: I like to drink coffee. ([U]) Two coffees, please. ([C])

-                     Néhány anyagnévnek megváltozik a jelentése, ha [C]-ként használjuk: pl. ice ’jég’ és an ice ’fagyi’.

Ami fontos ezeknél a főneveknél az az, hogy a megszámlálhatatlan főneveknek nincs többes számuk. A megszámlálható főneveknek van, kivéve például:

- egyes állatok neve : deer’őz(ek)’; sheep’bárány(ok)’; a halfélék nevei (fish, carp, salmon, etc.)

A többes szám egyébként eltér még néhány esetben a magyar nyelvben megszokott logikától, például a testrészek nevei a magyarban általában egyes számban fordulnak elő (nézz a szemembe, lejártam a lábam), míg az angolban mindig a többes számot használjuk (eyes, legs, arms, etc.)

- a sziszegő hangra végződő népnevek: Chinese ’kínai/kínaiak’; Swiss ’svájci/svájciak’, stb.

- a melléknévvel vagy múlt idejű melléknévi igenévvel azonos alakú főneveknek: the blind ’a vakok’; the young ’a fiatalok’, stb. Itt ügyelni kell a névelő használatára.

Van néhány főnév, melynek csak többes számú alakja van:

-                     azok a főnevek, amelyek két egyforma részből álló tárgyat jelölnek (ez az eset hasonlít a testrészek neveinek magyartól eltérő kifejezési módjához), pl: compasses ’körző’; sunglasses ’napszemüveg’; shorts ’rövidnadrág’.

-                     betegségnevek: measles ’kanyaró’

-                     játékok neve: cards ’kártya(játék)’


Az angolban a főnevek nemének kérdése hasonlóan alakul, mint a magyarban. Egyik nyelvben sem beszélhetünk grammatikai nemekről, a főnévi alakok azonban „elárulják magukat”. Az angolban az -ess képzővel alkotunk nőneműt bizonyos szavakból, főleg a foglalkozást jelölő nevekből, a magyarban pedig a -nő/-né taggal toldjuk meg a szót, így kapva meg a nőnemű alakot. Pl: actor – actress ’színész – színésznő’; emperor – empress ’császár – császárnő/császárné’ Persze itt figyelnünk kell a tövek átalakulására. Az angolban vannak más képzők is a nőnemű alak kifejezésére, de ezek ritkábbak, pl: hero – heroine ’hős(nő)’; testator – testatrix ’végrendelkező(nő)’, stb. Külön meg kell említeni, hogy a magyarban a személyes névmások alakjaiban nincs különbség a nemek között, az angolban azonban van:

 

Személyes

Személyes

Visszaható

Jelzői

Önálló

 

(alanyi)

(nem alanyi)

és nyomatékos

birtokos

birtokos

'én'

I

me

myself

my

mine

'te' stb.

you

you

yourself

your

yours

'ő' (ffi)

he

him

himself

his

his

'ő' (nő)

she

her

herself

her

hers

'az'

one

one

oneself

one's

(one's own)

'ő/az'

it

it

itself

its

its own

'mi'

we

us

ourselves

our

ours

'ti' stb.

you

you

yourselves

your

yours

'ők'/'azok'

they

them

themselves

their

theirs



A he-t használják hímnemű főnevek, a she-t nőnemű főnevek és az it-et használják semleges nemű főnevek és nem megszemélyesített tárgyak esetében. Mikor az it-et emberre használják, azt általában nyelvtanilag helytelennek és udvariatlannak tekintik, de néha használják, mintha nem lehetne megállapítani az illető nemét vagy ami rosszabb, nem tekintik embernek –csak tárgy. Hagyományosan a hímnemű he-t használták abban az esetben, mikor olyan emberre utaltak, akinek nem tudták a nemét, vagy ez az információ lényegtelen volt. Mostanára ezt a felfogást kritizálják a nemi alapon történő megkülönböztetés ellenzői, és egyre inkább helytelennek tekintik ezt a használati formát. Nincs ebben a kérdésben megállapodás. Számos angolul beszélő szívesen használja a "he or she" vagy "s/he" formulát, mások a they ’ők’ használatát részesítik előnyben egyes számban is. Ez a helyzet ritkán vezet problémához, mert a lényegét a szövegkörnyezetből meg lehet állapítani. "This person has written me a letter but they have not signed it." ’Ez az ember írt már nekem levelet, de nem írta alá.’ Azonban néhányan ezt is nyelvtanilag hibásnak tekintik. Létezik olyan megoldás is, mely elhagyja a többes számú they és az ebből képzett szavak kezdő hangját (th), bár ez a megoldás a többihez képest ritka.

Mindkét nyelvben vannak olyan szócsoportok, melyek külön alakot adnak a női és külön a hím „változatára” egy adott fogalomnak. Ilyen a brother – sister ’fiútestvér – lánytestvér’; monk –nun ’szerzetes – apáca’; bull – cow ’bika – tehén’, stb. De gyakran külön semleges nemű alakja is van a hím-nő párosnak: stallion – mare – horse ’csődör – kanca – ló’

 

 

A determinánsok

 

A determinánsok teszik a főnévi szerkezet jelentését határozottá, egyedivé vagy általánossá. Ezekkel utalunk a főnév által jelölt dolgok, fogalmak határozottságára vagy határozatlanságára, mennyiségére, stb.

Az angolban az alábbi szófajok lehetnek determinánsai az egyes és többes számú, megszámlálható és megszámlálhatatlan főnévi alaptagú szerkezeteknek:

·         névelők: a, an, the

·         mutató névmások: this, that, these, those, which, etc.

·         határozatlan névmások: all, few, many, several, some, every, each, any, no, etc.

·         birtokos névmások: my, our, your, his, her, its, their, whose, etc.

·         tőszámnevek: one, two, fifty, etc.

·         sorszámnevek: first, second, etc.

·         szorzószámok: twice/double, four... times, etc.

·         törtszámok: three-quarters, etc.

A magyarban hasonló a helyzet:

·         névelők (határozott és határozatlan) – pl. a házat, egy házat

·         számnevek (határozott és határozatlan) – pl. öt házat, sok házat, néhány házat, a negyedik házat

·         névmások:

o        mutató névmások – pl. ezt a macskát, azt a kerítést

o        birtokos névmások – pl. az én házamban, a ti házatokban

o        vonatkozó névmások – pl. amely iskolákban

o        kérdő névmások – pl. melyik labdát?

o        vonatkozó névmások – pl. valamelyik betegség

o        általános névmások – pl. minden gyermek

Közös jellemzőjük, hogy ha az a szó (főnév, ill. főnévi csoport) is ki van téve, amelyre utal, akkor nyelvtanilag egyezik vele, ha pedig nincs kitéve, akkor számos nyelvtani jegyét átveszi. A számnevek közül sok esetben csak a kisebb értéket jelölő sorszámnevek viselkednek determinánsként, a nagyobbak nem ragozhatók.

Az angolban a determinánsok egy része önmagában is állhat, viszont egy főnévi szerkezet rendelkezhet több determinánssal is, ekkor azonban az alábbi szórendet követik:

 

-                     vannak úgynevezett centrális determinánsok, melyek önállóak vagy más determinánsokhoz kapcsolódnak. Ilyenek pl: a névelők (a, an, the); a legtöbb mutatónévmás (this, that, these, those); a birtokos névmások (his, her); a kérdő névmások (whose, whatever) és néhány határozatlan névmás (each, every, any, no)

-                     a centrális determinánsokat predeterminánsok előzhetik meg, melyek lehetnek határozatlan névmások (all, both); szorzószámok; törtszámok; a half melléknév és a such mutató névmás.

-                     A centrális determináns után állhatnak posztdeterminánsok: mutató névmások (same, very); határozatlan névmások (many, much – fokozott alakjukban is!); melléknevek (next, last, certain); tőszámnevek és sorszámnevek.

 

A névelő mint determináns

 

A továbbiakban rátérek a névelő determinánsi helyzetének vizsgálatára a magyar és az angol nyelvben. Fontos kiemelnünk, hogy a magyar anyanyelvűek angol nyelvtanulása során az egyik alapvető nehézség és hibaforrás a névelők helytelen használata, amit a „magyar és az angol gondolkodás” közti különbség okoz. A képlet egyszerűnek tűnhet, mivel három-három névelővel találkozunk, s ezek elvileg megfelelnek egymásnak:

   - the =a, az

   - a / an = egy

   - Ø = Ø

Az egyszerűség kedvéért először vázolom azokat az eseteket, mikor a két nyelvben egyezik a névelőhasználat.

 

    1. the = a, az, vagyis a határozott névelő megegyezése a két nyelvben

 

Mind a beszélő, mind a hallgató tudja, kiről vagy miről van szó. Ez a tudás származhat a beszédhelyzetből, azaz az aktuális kommunikációs helyzetből,ide tartozik az az eset is, mikor már előzőleg említett tárgy kerül elő ismét.. Vagy tudja a beszélő és a hallgató is, hogy az említett dologból csak az az egy van, illetve valami külső információ pontosítja, konkretizálja a határozott névelős alakot. Illetve a felsőfokú melléknevek esetén is mindig határozott névelőt találunk mind az angolban, mind a magyarban. Külön figyelmet érdemel a jelentést pontosító mellékmondat a főnév után, ekkor a főnév előtt mindig határozott a névelő (pl. Let’s talk about the girl who doesn’t understand the lesson. – Beszéljünk a lányról, aki nem értette az anyagot.) A magyarban az utalószó is segít azonosítani a fogalmat, dolgot.

 

Határozott névelőt használunk az alábbi esetekben is:

-                     a cathedral ’székesegyház’ , cinema ’mozi’, office ’iroda’ , opera ’opera’ , race ’futam’ , theatre ’színház’ , university ’egyetem’ közszavak előtt.

-                     szállodák, vendéglők, színházak, mozik, múzeumok, képtárak, könyvtárak tulajdonneve előtt.

-                     újságok címe előtt

-                     folyóiratok, magazinok címe előtt, bár itt változó lehet: Life, Language, DE  the Listener, the Spectator.

-                     folyók, tengerek, óceánok, csatornák tulajdonneve előtt.

-                     többes számú földrajzi nevek, pl hegyek és szigetek tulajdonneve előtt

 

    1. a / an = egy, azaz a határozatlan névelő megegyező használata a két nyelvben

Három eset lehetséges:

 - ha a határozott névelő a tulajdonnév ideiglenes tulajdonságára utal, pl. You can see a Harvard different from the Harvard wich you left last year. – Egy olyan Harvardot láthatsz, ami más, mint a Harvard, amit tavaly itthagytál.

- ha a tulajdonnév előtti határozatlan névelő ’egy bizonyos’, ’egy valamilyen’ jelentésben szerepel, pl. A Doctor Norman phoned you. – Egy (valamilyen) doktor Norman hívott.

- ha a tulajdonnév előtti határozatlan névelő hasonlítást fejez ki

    1. Ø = Ø, vagyis a zéró névelő használata megegyezik a két nyelvben

Az alábbi esetekben jellemző:

-                     többes számú [C] és [U] főnevek előtt felkiáltó mondatokban, pl:

What good wine this is! – Ez milyen jó bor!

-                     bizonyos igék vonzata előtt, melyek valaki valamivé válását fejezzük ki, különösen, ha a pozíciót csak egy ember töltheti be, pl:

They crowned him king. – Királlyá koronázták.

-                     személynevek előtt

-                     rokonságot, rangot, címet jelölő szó + tulajdonnév előtt

-                     közlekedési eszközöket és utazási módokat jelentő főnevek előtt a by elöljárószó után, pl. I went home by bus. – Busszal mentem haza.

-                     étkezések neve előtt

-                     napok, napszakok és évszakok neve előtt (ha időhatározóként szerepelnek) Itt vigyázni kell az angolban a megfelelő elöljárószóra is: on Monday, at sunset. DE: határozott névelőt használunk az angolban: in the morning/afternoon/evening/daytime; early in the day; during the week

-                     kontinensek, országok, államok, rófságok, megyék, városok neve előtt. Azonban az angolban ezen tulajdonnevek előtt akkor sem találunk névelőt, ha történelmi vagy díszítő premodifikátor van előttük, a magyarban viszont ebben az esetben határozott névelő áll. Pl: Elizabethan Englandaz Erzsébet-kori Anglia’

-                     párhuzamos, időre utaló szerkezetek esetén, pl: day by day – napról napra

 

Itt is láthattunk már kivételeket a szabályos „képlet” alól, most nézzük áttekintve, milyen esetekben különbözik a névelőhasználat a két nyelvben.

A legtöbb hibát akkor követjük el magyarról angolra fordítás során, amikor általánosítást szeretnénk alkalmazni. A magyarban ugyanis csak a határozott névelő alkalmas erre, az angolban viszont mindhárom névelővel megtehetjük.

   - határozott névelővel (the) általánosítunk az angolban, ha élőlények, dolgok osztályait szembeállítjuk egymással (the cow gaves milk not the donkey); ha találmányokról beszélünk (the telephone was invited by Bell); gyűjtő főnevek előtt (the artillery is a section of the army); népek neve előtt (the Hungarians)

- határozatlan névelővel (a, an) általánosítunk például az alábbi esetekben:

can an ostrich fly?’tud a strucc repülni?’; a dog hates a cat ’a kutya utálja a macskát (általánosságban!)

A magyarban is ismert a határozatlan névelő általánosító szerepe, pl: egy elefánt sosem felejt.

- az angolban az általánosítás többnyire mégis a zéró névelővel történik. Ez után a [C] főnevek többes számban vannak, a magyar fordításban pedig a határozott névelő után a főnév kerülhet egyes és többes számba is. Lássunk mindegyikre egy jellegzetes példát:

Snowdrops are in flower in February. – A hóvirág februárban virágzik.

Tastes change. – Az ízlések változnak.

Guns don’t kill people, people kill people. – Nem a fegyver(ek öli(k) meg az ember(eke)t, az ember(ek) öli(k) meg az ember(eke)t.

Az első példa egyébként gyakori és általános jelenség, pl. ha epret eszem, nem egy darabot, hanem többet értek rajta, mégis egyes számmal fejezem ki magam. Az angol itt is többes számot használ.

A zéró névelő után az [U] főnevek egyes számban vannak az angolban, hiszen nincs többes számuk (lásd előrébb). A magyarban is egyes számot találunk a határozott névelő után. (Let’s make life easier! – Tegyük könnyebbé az életet!)

A zéró névelő fogalma önmagában is különleges, hiszen azt sugallja, hogy van ott névelő, csak nem tesszük ki. Ennek, mint láthattuk, az adott nyelvre sajátosan jellemző logikája, oka van. Egy esetet még megemlítek, mikor szó szerint elhagyásról van szó az angolban, ez pedig a címszerű elhagyás. Előfordul újságcikkben, ennek oka a frappáns hangzás, rövidítés, pl: Train Saved by Boy (nagy kezdőbetűkkel, mert az angol újságcikkben így szokásos). Itt valójában létezik a határozatlan névelő és ki is kellene tenni. Ez a jelenség megfigyelhető színpadi utasításokban (goes to [the] table) és táviratokban is, utóbbi esetben nyilvánvalóan takarékossági okai vannak a névelő kihagyásának, csökkenti a karakterszámot.

 

Dolgozatom célja egy áttekintő jellemzés volt az angol és a magyar nyelv adott szempontú kontrasztív összehasonlításáról. Véleményem szerint érdemes lenne kutatni e jelenségek kivételes eseteit, azokat az eseteket, amelyekben a névelő használata eltér a szabályostól, és megvizsgálni ennek okait és körülményeit.

 

 

 

 

 

 

Felhasznált irodalom:

 

Dr. Budai László, Élő angol nyelvtan, Osiris 2007.

Magyarics Péter, Gyakorlati angol nyelvtan, Akkord 1996.

Magyar Grammatika NT 2000.

 

 

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

Szavazás

Még nem érkezett szavazat a cikkre.

Ha belépsz, tudsz szavazni.