A rozsomáknő
Dátum: 2008. május 27. 18:42Műfaj: ÉrdekességCimkék: fontos, tetszik, ágyban, nővel, lerágja |  |
A szóban forgó téma vélhetőleg az emberiség egyik legfontosabb és az egyik leginkább megunhatatlan megbeszélnivalója: mi tetszik meg a férfin a nőnek, mitől érzi úgy a nő, hogy "elveszett", valamint fordítva.
Minapában múlatva az időt mesélte valaki az életből ellesett történetet, amelyet most közreadok. Íme: A férj reggel odahagyta kedélyes otthonát azzal, hogy este majd megjön, miután megfáradt a munkában. Ám ember tervez, Isten végez. A férj hamarabb jött meg, jóval hamarabb, mint ahogy megjött az este. Természetesen tudom, általában nem helyes, ha a férj hamarabb érkezik meg, mint ahogy megígérte, de mit van mit tenni, ez esetben ez történt. S mit látott a férj? Na mit? Naná, hogy azt. Az ő asszonykáját ágyban. Egy másik személlyel. Egy nőji szeméjjel. És akkor a férj asszonykája azzal érvelt, hogy: "Miért, az jobban tetszene, ha férfivel találsz az ágyban?" A férj egy piciny időt áttöprengett, aztán azt mondta, hogy: "Igen, jobban". Talán ezzel a történetecskével érzékeltethettem, hogy szóban forgó témánk tekintetében mondhatni mindent, de nem tudhatni biztosan semmit sem. Természetesen tudom, hogy ostobaságot jelentettem ki, de direkt fogalmazok markánsan, hogy félreérthetetlen legyek. Persze, a következő megfontolandó, lehet-e bárki is félreérthetetlen. Azt állítom, hogy nem. Ha valaki félre akarja érteni azt, amit mondandó vagyok, akkor jó esélye van arra, hogy nem tudja nem félreérteni. De akkor is jó esélye van arra, hogy félreért, ha nem akar félreérteni. Aki idáig eljutott az olvasásban, abban talán már kezd megfogalmazódni: "Mi van? Mi a francot akar itt ez az ember mondani?" Na, ez az! Ilyeneket lehet írni órákon és oldalakon át arra a kérdésre, hogy kinek ki és miért tetszik, ki kitől és mitől ájul bele a másik karjaiba stb. Hogy valóban félreérthetetlen legyek, mesélem a következőt. A rozsomák egy bazi nagy rágcsáló. Észak-Amerikában őshonos, a róla elnevezett, helyesebben róla megfogalmazott "Rozsomáknő" mondandóm lényege. A rozsomáknak az a tulajdonsága, hogy ha csapdába esik, akkor nem marad benne. Egy nem is hosszú idő után elkezdi lerágni azt a lábát, amelyiket szorítja az összecsapódott csapda. S amint teheti, biceg tovább, immár három lábon. Már most közismert, hogy a fiúknak szoknak tecceni nők általában este könnyebben. A gyerek beindul stb. Reggel meg ébred. Oldalt fekvő karján nyugszik egy nőji fely. "A szencségit, ez meg hogy kerül ide?!" Nincs baj, ha tetszik az a fej, de az így jutott fejek általában nem tetszenek, többnyire még csak nem is kicsit, hanem nagyon is nem tetszenek. Pedig előző nap este nagyon is tetszett neki, ám arra már nem emlékszik. S mit tehet mást az ily módon önmagát csapdába ejtő férfi? Elkezdi lerágni a karját...Szerintem hasonló a helyzet fordítva, vagyis a nők pontosan, vagy megközelítőleg ugyanezt írhatnák, ha írnák. Írják, ha van mondandójuk!
Én, vagyis Mónus Miklós, szívesen elolvasom.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
