A szabad véleménynyilvánítás buktatói.
Dátum: 2008. március 24. 12:42Műfaj: PrózaCimkék: egypercesek |  |
Az ár-tengeren túl, de még az ÁFA hegyen innen, Mindenmegtörténhet ország, Szegfű megyéjének, Narancs városában éldegélt egy jóságos anyóka. Egész életében arra törekedett, hogy mindenkivel jó barátságban éljen, és ennek érdekében sokszor került olyan helyzetbe, hogy mondta volna a véleményét, de in
I
Az ár-tengeren túl, de még az ÁFA hegyen innen, Mindenmegtörténhet ország, Szegfű megyéjének, Narancs városában éldegélt egy jóságos anyóka. Egész életében arra törekedett, hogy mindenkivel jó barátságban éljen, és ennek érdekében sokszor került olyan helyzetbe, hogy mondta volna a véleményét, de inkább magában tartotta, a békesség reményében.
Az évek során, meg egyre gyűlt benne a vélemény, amikor már nagyon nehéznek érezte őket, otthon a négy fal között mondogatott belőlük, egy-egy nagyobb mennyiséget. Ez megkönnyebbülést jelentett ugyan, de ilyenkor már arra sem emlékezett, hogy kiről is szól, amit mond. Ennek következtében elhatározta, hogy mindenkire érvényes egyen véleményt mondogat, és akkor nem kell töprengenie azon, hogy kiről lehet szó. Ennek az ötletnek további hozadéka lehet, hogy nem kell magában tartania, nyugodtan hangoztathatja, mert ha Ő maga sem tudja kire vonatkozik, akkor akire mondja, az honnan tudhatná.
Az első ilyen kísérlete, mégis balul ütött ki: Az öreg favágó, igencsak zokon vette a „Kendnek olyan érdekes gerince van” egyen véleményét, és kis híján erőteljes hátba veregetéseknek esett áldozatául, ha időben nem lép az ajtón belülre. Gyanította, hogy tán túl részletes a vélemény, ezért legközelebb egy viszonylag rövidebbel lepte meg az ivóból kilépő kántort: ”Hát kend?” A kántor kicsit borgőzösen mordult az anyókára: „Nézze meg az ember, vénségére tán csak nem kéreget itt a kocsma előtt!” Az ezt követő próbálkozásából kihagyta a „kend” megszólítást, és egyet köhécselt a „Hát” után. Mivel ez pont a „mindenki Katicája” leányasszony közelében történt, aki erre -gúnyosan végigmérve az anyókát- a „Mi az Öreganyám irigykedünk” megjegyzésre ragadtatta magát.
Anyókánk belátta, hogy még így is túl sok amit közöl, és ezután már csak aprókat köhécselt ha véleményt akart nyilvánítani.
El is terjedt a környezetében, hogy milye rendes, jóravaló teremtés, soha nincs egy rossz szava senkire.
Nagy kár, hogy valami lehet a tüdejével, mert folyton köhécsel.
de írd a cikk teljes szövegét.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
