vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

A szemetes

Szerző: TMTDátum: 2009. december 28. 08:19

Műfaj: NovellaCimkék: a tmt alkotások

Első alkalommal Németországban, München-ben láttam otthontalan embereket a parkokban.Soha nem fogom elfelejteni azt a rácsodálkozást, amit a füvön, hálózsákokban alvó emberek látványa váltott ki belőlem.

 

 Az egész éjjeli taxi vezetői munka elfárasztott és bizony jól esett néha hátradönteni a kocsim ülését és megpihenni egy-egy órácskát az éjjel-nappal nyitvatartó 7/11 parkolójában. Sajnáltam magam...Helyszin az Amerikai Egyesült Államok San Diego városa. Otthon, sokan nem akarják elhinni a puszta valóságot, hogy itt sem kolbászból fonják a kerítést.A Kommunizmusban nőttem fel és gyermek koromban soha sem láttam munkanélküli embert.Legfeljebb a munkakerülő cigányokról írtak az újságok, akiknek börtön büntetés járt közveszélyes munkakerülésért. Mikor Április 4.-én stílusosan elhagytam Magyarországot,nem hittem volna hogy huszonöt év eltelte után Mexico-ban, Orosz szomszédaimmal könnyes szemmel fogok visszaemlékezni a szép ünnepekre...Ha másért nem ,mert itt nincsenek fizetett munkaszüneti napok.Itt csak munka van...aztán munka...munkaszünet nélkül...Mégis csináljuk...mert jobb,mint munka nélkül...Ez az igazi kizsákmányolás...Első alkalommal Németországban, München-ben láttam otthontalan embereket a parkokban.Soha nem fogom elfelejteni azt a rácsodálkozást, amit a füvön, hálózsákokban alvó emberek látványa váltott ki belőlem.

Következő utam Francia országba, Párizsba vitt, ahol már  tapasztaltabb utazó létemre csak sajnálkozó tekintettel kísértem a Szajna parton  levő tábortüzeknél melegedő szállástalan szegényeket.A nyugati kulturában még  én is gazdagnak számítottam hozzájuk képest.

Itt, San Diego-ban az Óceán parton a fényűző szállodák és éttermek büszke sorában a homokban heverve sok a szállástalan ember.Talán a melegebb éghajlaton való  túlélés reménye sodorja le őket az északi államokból ,de lehet hogy a remény indítja útnak az embereket...itt talán munkát találnak.

Utcasarkokon,autópályák kijáratainál már szinte megszokott látvány a kéregető ember.Érdekes, hogy majdnem mind férfi, csak elvétve lehet látni egyet-egyet a gyengébbik női nemből.Ezen sokszor elgondolkoztam, miért van az, hogy az erős férfi nem restelli magát és kéreget.Van olyan közöttük, aki már akkor is kint állt az utcasarkon, mikor húsz évvel ezelött két bőröndömmel és két kisfiammal nulla Angol nyelvtudással férfi támasz nélkül megérkeztem a nyugati partokra...Azóta persze az idő dolgozott rajtam.Angolom egy kicsit jobb lett, meggömbölyödtem ,a fiaim felnőttek és otthonomnak tekintem ezt a Mexico-val levő határvárost...Amerika dél-nyugati csücskén.A megszokott arcok pedig még mindíg feltünnek itt-ott...kéregetve.

San Diego éjszakai élete pezsgő...itt a fiatalok éjjel tíz felé kezdenek kiszállingózni a bárokba.Az éttermek, strip mulatók hajnali kettőkor zárnak, utána az emberek  haza mennek  és otthon folytatják a bulit.A hétvégén mindenki kimegy a város éttermeibe, aki csak mozogni tud...A Pacific Beach a diákok ,egyetemisták szálláshelye,ezt mindenki tudja a városban.Itt az élet vadabb,mint más helyeken...vidámabb...szabadabb.

Ezért volt az,hogy ezen a környéken szerettem dolgozni,mert  én is fiatalabbnak éreztem magam...és ott volt a pénz. Munka közben,amikor már holt fáradtnak éreztem magam,pihentem egy keveset és késöbb folytattam tovább a mindent ott.ahol abbahagytam. Végre elcsendesedett a környék.A taxisok hazafuvarozták az utolsó részeg embert is, és fáradtan,elpilledve szundikáltak a kocsijaikban...

Én is egy voltam a sok közül, próbáltam újratölteni a kifogyott energiát a tagjaimba...Álmosan nyujtózkodtam a kocsi kormánya mögött.Keleten már látni lehetett .ahogy a felkelni készülő Nap megvilágosítja a látóhatárt. Lassan  kortyolgattam a kávémból, amit még az éjjel vásároltam két fuvar között.A parkolón  pár jókedvű fiatal vágott keresztül,éles nevetésük belehasított a hajnali nyugodt csendbe. A sirályok még nem keltek fel,csak a nagyobb testű halászmadarak suhantak keresztül a fák felett. Az egyik vendéglő hátsó parkolójában egy óriási szemetes konténer volt a sarokba tolva ,teteje lezárva.Épp a poharat emeltem a számhoz,mikor egy váratlan pillanatban a szemetes edény teteje felpattant és egy középkorú férfi ugrott ki belőle.Ilyedtemben majnem lenyeltem a poharat.Ő sem számított rám, zavartan simítgatni kezdte kétes tisztaságú ruháját, majd vidám hangon angolul megszólalt.Jő reggelt, szép időnk van...Ma kellemes napunk lesz...Álmosságom pillanatok alatt elszállt...és nem sajnáltam magam többet a hajnali fentlétemért...Igen,valóban...feleltem...szép napunk van...azzal beindítottam a motort és hazahajtottam.Égy jó forró fürdő után bebujtam az ágyamba és olyan elégedetten aludtam el,mint azelött még sosem...

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. epipapi   (#24402)

2011. október 10. 10:16

Kedves TMT! Tetszett!

 

2. Pyrrhusz   (#16536)

2010. január 01. 16:16

Igen. Mi van? Nem kaptál ceruzát karácsonyra, vagy kellett a papír másra? Szünetel az írás?:-))

Válasz Szűcs István hozzászólására (#16474).

 

3. Pyrrhusz   (#16398)

2009. december 29. 20:18

Egyre jobb lesz ez TMT, ezt egy ültő helyemben elolvastam, és nem csak azért mert pirossal írtad. Kicsit csapongó,de érdekelt.....