Átalakulás

Szerző: Ryan TurnerDátum: 2008. november 27. 09:39

Műfaj: VersCimkék: hit, remény, rab, cél

Szemedben némán tükröződve
mennyi mélység, csillagrendszerek,
megannyi gyors sodrású, élő
folyam, s nyugodt tengerszemek.
Eleven szépség villanása,
lélek, rabon, láncát csörgető,
felszínét fásulttá kötötte
lassan a könyörtelen idő.

Reményem égő fáklyalángja
erős láncodat szétolvasztaná,
kedélyem hullámzó szeszélye,
ha nem hullatna fojtó port reá.
Időtlen tévelygés vasarca
üldöz, nyomaszt, majd megfulladok!
Közeled ébreszt végre arra,
hogy ember, s nem csak egy robot vagyok.

Kettős kötés, amelynek rabja lettünk:
kezed gyengéd érzést tölt belém,
cserébe könnyed miszticizmust
nyújtok feléd. Kell e gyertyafény?
Repülni vágyunk önfeledten,
lehúz a múlt, hát átalakulunk.
Hited s hitem eléri célját:
így összeér, egymásba fut utunk.

Tatabánya, 1994.