ÁTMENETILEG AZ EMBER

Szerző: feketetulipanDátum: 2009. október 18. 20:30

Műfaj: VersCimkék: szenvedély, kín, szerelem

Átmenetileg bolyong az ember, nincs célja tudom,
félhomályban él, szárnyait eldobta egykoron.
Látja, nincsen számára sok remény,
önbecsapós mézes madzag minden szenvedély.
Tanácstalan, pedig bízik néha, azt hiszi elszállhat,
majd rádöbben, hogy mégse, s öli meg a bánat,
szíve szomorú, nem tudja mit és hogyan tegyen,
hogyan vergődne jobb sorsra, ily elárvult életen?
Szívének bántalma, kínzó és végtelen,
nem tudja, hogy mi a jó, azt sem, mit legyen,
mikor eldobni készül elnyűtt, rongy helyzetét,
szíve megtalálja-e a kínálkozó jó reményt?
.
Jönnek boldog évek, felsejlenek új remények,
vígan telnek hetek órák, dúlhatnak szenvedélyek,
nem kell a pompa, nincsenek hiú igények,
s szívük, lelkük egy szép napon egymásé lett.
Fáradt angyal az ember, máris égre néz,
képtelenség, de repülni vágyik, ám de teste nehéz,
szíve annál is nehezebb, fájdalommal telve,
egyszer még megreped, lelke megy felfele.
Kedvese nem bírja e kínt, feladja eddigi életét,
sietve követi szerelmét, nem látja élete értelmét.
Vissza nem tekinthet, hiába kényszeríti a sors,
két kézzel veri hátát a jövő, már összerogy,
amikor fáj a szív, az elnyűtt lélek vele hal,
sajog a fáradt test, élni így már nem akar.

Aztán mégis megszületett az első bátor fiú,
ki szembeszáll sorsával senkitől nem retteg,
rádöbbent szárnyai lehetnek, ha mer még többet,
tudja, hogy új szerelme hoz értelmet életének.
Elindult felkeresni a szárnyaló képzeletű lányt,
hol keserves lelkének végre nyugalmat talált,
boldog szerelem köti őket, mint folyó két partját a híd,
mert tudják, hogy a megnyugvás egekbe repít.
Nehéz volt az út a göröngyökön át,
szinte már megvénült mire rátalált,
tudta, hogy az élettől ez az utolsó esély,
szívvel, lélekkel küzdött nagy szerelméért.
A sors, ha már szívéhez ily kegyes,
mit Isten adott, eldobni nem érdemes,
a boldog órák kiapadhatatlanok,
szerelmükre odafentről vigyáznak angyalok.
Mikor észrevette hogy sikerülhet kettőjüknek,
repülni tanultak, szikláról le nem zuhantak,
boldogan szálltak, ahogy egymásba karoltak,
ölelkezve intettek búcsút e cudar világnak.