A vándor
Dátum: 2009. november 19. 07:01Műfaj: VersCimkék: sultan meséi, katona |  |
Éhes zsebében üres kezével
és hátán laposan lóg az iszák,
úgy megy előre, szembe a széllel,
mely torkába fojtja az út porát.
Útja mellett, bokrok sűrűjében
megcsillan időnként valami fény,
s tövissel sodrott gyűrűjében
kitágulni látszik akkor a tér.
Idegen már ebben a világban.
Mögötte iszonyat, vér és halál;
rossz emlékek kínzó magányában
szemétbe dobta az egyenruhát.
Az álom mély, mint egy futóárok,
s szálkeresztként hat a pillantás,
mellyel lenézik a kívülállók
az elveszett lelket – a katonát.
Körbeér az óra mutatója,
véget ér egyszer minden hosszú út,
talán egyszer nap jön a borúra,
megunnak végre minden háborút.
Elfáradtak nagyon már az izmok,
bús emlékké vált annyi, sok legény,
kik elhulltak, mint az őszi szirmok
és messze fújja őket kósza szél.
Ajánlás:
Díszes érem fityeg most a mellén
(több is – szép sorban, mint szaró madár),
cipeli sok, kegyetlen emlékét...
Csak megy az úton - keresi önmagát.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 5 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Halacska (#15001) | 2009. november 21. 08:39 |
Nagyon sajnálom, de az életért vívott csatában, csak egy szabály van: Jaj a legyőzöttnek! A macska játszik az egérrel, hogy édes legyen a vére, a kardszárnyúak "egyérintőznek" a fókával, a csimpánzok időnként kollektíven agyonverik azt, amelyik kilóg valahogy a többi közül a sorból, az emberek... Erről talán jobb nem is beszélni, mi mindenre vagyunk képesek - sokszor minden ok nélkül. | |
| |
2. ultraviolet (#14987) | 2009. november 21. 00:23 |
Tény, hogy minden lénynek nap mint nap körömszakadtáig küzdenie muszáj a fennmaradásáért. Ahogyan teheti... Ez a harc. De még itt is van egy parancs: Nem feltétlen pusztítani, Harcképtelenné tenni! Ellenség pedig -én úgy gondolom - kizárólag olyan valaki/valami lehet amivel szemben legalább egy szikrányi esély van a győzelemre. Mert, ha nincs abból nem lehet verekedés, csak vereség. Én megpróbáltam, hidd el! | |
Válasz Halacska hozzászólására (#14981). |
|
3. Halacska (#14981) | 2009. november 20. 22:17 |
Azt gondolom, hogy nincs "béke útja". Ez az alapprogramja minden élőlénynek: elvenni a területet, elnyomni más fajokat és addig szaporodni, amíg kinövi az élőhelyét. Amennyiben léteznek "felül szemlélők", akkor az ő véleményük sem érdekel: inkább ellenségnek tartanám őket, mint barátnak. | |
| |
4. ultraviolet (#14927) | 2009. november 19. 14:31 |
--- még ha hímoroszlánként is küzdött a csatákban. A felülről szemlélők viszont nem vitatják egyetlen - a csatában kilőtt golyó indítékát sem. Náluk talán csak egy dolog számít igazán, s pedig, hogy az adott harcos képes volt-e átállni magától, és elindulni a béke útján? | |
| |
5. ultraviolet (#14921) | 2009. november 19. 14:10 |
Föltetted! Jól írsz, szeretem olvasni a verseidet.Többet nem mondom el, tekintheted végleges véleményemnek. Picinykét érzem rajta a fordításszagot (de erről beszéltél is). Tehát.., ahogy ott ballag a kiszolgált katona... Az út két oldalán vegyes érzelmeket vált ki a bámészkodókból, és, hogy szimpátiát, vagy gyűlöletet-e az csakis azon múlik, melyik oldalon állnak. A "mi fiaink" mindig hősök, az ellenség viszont csak nagyon ritka esetben, --- | |
| |
