A vihar
Dátum: 2008. augusztus 31. 09:50Műfaj: PrózaCimkék: emberközeli élethelyzetek |  |
,,Miért fontosabb az alkohol züllesztő hatása a családdal, gyermekekkel szemben? Kiürül az üveg aznap estére, de a probléma másnap is megmarad. Hogy miért? Azért, mert az ital nem oldja meg a problémákat.”
Kint a távolban egy ház kéménye füstölög. Vajon kik lakhatnak abban a házban, s ott van-e nyugalom szigete? A csendet kutyák ugatásai szakítják meg, miközben a távoli kémény füstje eggyé válik az ég kékjével. Odakint hideg van. S idebent is. Ma szombat van.
A szombat fájdalmas, lelket bénító. A hétvége egyet jelent a mámoros, bódító, önfeledt züllöttséggel. Miért érzi némely ember, hogy a magányt, bánatot, szomorúságot, problémát bele lehet fojtani az alkohol átmeneti eufóriát okozó habjába? MI hiába tudjuk azt, hogy az ital hatásának megszűntével a probléma megmarad. Ez nem elég. Az kell, hogy a másik is tudomásul vegye. Miért fontosabb az alkohol züllesztő hatása a családdal, gyermekekkel szemben? Kiürül az üveg aznap estére, de a probléma másnap is megmarad. Hogy miért? Azért, mert az ital nem oldja meg a problémákat. Az alkohol rabja a hétnek végére, mint egy üres pohár megtelik gondokkal, s szombat napján kiborul. Ekkor megtölti alkohollal magát, hogy legyen ereje szembe nézni a következő héttel. A pohár megtelik, az üveg pedig kiürül. A család tehetetlenül szemléli, ahogy a megüresedő pohár minden szombaton tele lesz, majd évtizedek multával szilánkjaira hullik. Csak akkor már azt a poharat nem lehet megragasztani. Helyesebben meg lehet, de tökéletes soha nem lesz. Ami egyszer elromlik, az sohasem lesz már olyan, mint azelőtt. Nincs mit tenni, csak évtizedekig tűrni, beletörődni a megváltoztathatatlanba. Vajon mit éreznek ezek az üres poharak? Az ital miért megoldás a problémáikra? Legalábbis ŐK ezt hiszik. Miért több mint a család, gyermekek, szeretet, béke? Bele érzik magukat a MI helyzetünkbe? Milyen lehet nekünk, akik megkötözött kezekkel, tétlenül nézzük e lassú halált, az önpusztítást? S eközben MI tehetetlenségünk miatt befelé sorvadunk. A kialvatlan éjszakák, a másnapi fáradt ébredések, veszekedésekre, kiabálásokra. Nekünk a velük egy légtérben tartózkodóknak éreznünk KELL, ahogy az ŐK sejtjeik kilélegzik az erjedt bűzt, a cefre szagot. Előttünk tipegnek-topognak, sejtjeik erjedt, rothasztó pia szagot árasztanak. Beszédük elkent, nehezen érthető, fenyegetőző, érthetetlen. Nézzük azt, hogy alig bírnak menni, olyan mintha nem is emberek lennének. Tulajdonképpen ilyenkor tehetnénk fel önmagunkban azt a kérdést, hogy kivel is állunk szemben. Nem ember, az ember nem így viselkedik. LÉNY. Az alkoholos ember LÉNY.
Befelé ordítunk a tehetetlenségtől, mert gyilkolják önmagukat az alkohol rabja, akiket olykor mindennél jobban szeretünk. Kiabálunk egymással, aztán MI rájövünk, hogy ŐK most nincsenek beszámítható elmeállapotban. Próbáljuk kikerülni őket, hogy a szobán kívüli életben ne kelljen összefutni velük az öntudatlanság állapotában. Ha mégis összetalálkozunk, ordítozunk egymással, de legbelül megszólal bennünk egy hang, hogy hagyjuk őket, ne süllyedjünk le arra a szintre, hol ŐK tartanak. Próbálnak meggyőzni bennünket, hogy ŐK bizony józanok, s MI képzelődünk. Ha rákérdezünk, hogy miért nyúltak a pohárhoz, ránk förmednek, hogy nem ittak semmit. Miközben zárt szobájuk ajtaja mögött, szemeinkkel is halljuk amint a kupakot lecsavarják s azt, ahogy szájukhoz emelik, nyelik a nedűt, mit ha mértékkel tennének nem származna belőle baj.
Veszekedések… harag… gyűlölet... Önmagunkkal s az alkohollal szemben, aki mindig leküzdhetetlen s erősebb, mint a család, szeretet. Hányszor kijelentett ígéretek, hogy nem lesz többé szombat. Csak szavak. Lesznek ugyan csöndesebb évek, de aztán újra csak azt látjuk, hogy sűrűsödnek a szombatok. Már szerdán és pénteken is szombat van, az ártalmas bajok forrása miatt. Szomorú szombatok. Tudjátok-e, hogy valakinek fájdalmat jelentetek. TI fájdalmas szombatok. Remegünk, reszketünk az ágyban fejünkre húzott takarónk alatt. Imádkozunk, hogy csak ezt a napot éljük túl, s talán még ha kell a holnapot, meg az összes szombatot.
Majd jön egy másnap. Ha szerencsénk van az már egy új ébredés, ha nincs akkor újra egy szombat kezdődik, vasárnap napján. A józanodás, fogadkozás napja ez. Reggel hallani, a megtisztulást, ahogy a züllött szombat távozik szervezetükből a vécé csészéjébe. BŰZ és HANGOK. S még ekkor sem gondolkodnak, hogy hány májsejtjük, agysejtjük látja kárát a hétvégének. Egy darabig lehet bírni... Évtizedekig... LEHET, S KELL KIBÍRNI!!!
Ülünk a kikapcsolt tévé előtt, háttal az erkélynek. Nézzük a fekete képernyőn a fellegeket, s az ég kékjét. Arra leszünk figyelmesek, hogy odakint vonulnak a felhők, távoznak a képernyőről. Egy repülő húz csíkot a végtelen kékségben, berregő hangjával megtörve a csendet. Majd egy vészt jelző madár repül a távolba. Hátrafordulunk az erkély felé. Az ég hirtelen besötétedik. Közeledik a VIHAR!
A következő pillanatban már csak azt látjuk, hogy a vihar betöri szobánk üveg ajtaját, s szilánkjai repülnek felénk. Fröcsköl a gyűlölet, vad az indulat. FÉLÜNK. Védtelenek vagyunk. A vihar rövid időre beköltözik szobánkba. Felborítja nem csak az üres poharakat, üvegeket, hanem a körülötte lévő kis poharakat is. S a bor vöröses cseppjei az asztalterítőnkbe beszívódva örökre nyomot hagynak, mint kezünkön a törött poharak szilánkjai.
A távolban lévő ház kéménye kialszik. A kutyák nem ugatnak többé, a nyugalom szigete örökre meghal.
***
VIHAR=ALKOHOLIZMUS
POHÁR=ALKOHOLISTA
KIS POHARAK=CSALÁD
MI=JÓZANOK
ŐK=RÉSZEGEK
LÉNY=RÉSZEG EMBER
SZOMBATOK=RÉSZEGSÉG, ZÜLLÖTTSÉG
/Megjegyzés: ezt az írást beválogatták a Kövek az óceán partján című antalógiába, ill. megjelent a Sodrásban 09 antalógiában./
http://www.aposztrof.hu/index.php?page=shop.product_details&category_
id=17&flypage=shop.flypage&product_id=2043&option=com_virtuemart&Itemid=20
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
