Az akác
Dátum: 2008. július 12. 14:50Műfaj: VersCimkék: vers |  |
Az akác
Csak állt ott egyedül, a sínek mellett
az a fa, mozdulatlanul,
és látta, hogy a vonat
előtte gyorsan elvonul!
Én csak egy pillanatra láttam
a lombját s fehér virágját,
nehéz, koraesti szellő
mozgatta minden ágát!
Ő zöld volt,
s körülötte is minden olyan,
és illatos és virágos,
csak ő volt ott egyedül,
minden örült,
csak ő volt bánatos!
Az akác itt-ott már
száraz és ráncos öreg fa volt,
ő már fáradt volt örülni
az őszre gondolt!
Látott már sok nyarat
és sok telet,
és látta, hogy mellette az őszi magból
hogyan születik egy új élet!
Érezte ágain a szorongató telet
s a nehéz jeget,
de látta azt is sokszor, hogy a fészekből
a fiókák, meghódítják az eget!
Érezte magán
a nagy nyári viharokat,
- teste is jó párszor itt
ott megszakad -
s látta elindulni
az újszülött őzgidát,
a rókát az éjjelen,
a síneken, hogy oson át!
Legjobban mégis a
lila zsályát szerette,
őt féltette,
s óvón őrizte!
A lila virág neki
sok csodát mesélt,
s az akác is elmondott
sok ősi regét!
De egy tavaszon végleg
egyedül maradt,
téli álmából kelve látta,
eltűnt a régi barátja
a lila zsálya!
Körötte a föld feltúrva
s ő tudta, hogy az
érintetlen rétje fel lett szántva!
Azóta nem beszél senkivel!
Csak néz és hallgat, és figyel!
Néha visszagondol
a régi nyarakra,
de mostanában egyre többet
a vonuló vadludakra!
2008. 05. 25-26.
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Tóth László (#1802) | 2008. július 14. 11:34 |
Köszi kedves Maja! Nem mindig szomorú a magány! Bár én nem vagyok magányos, ez a vers lehet, hogy valóban arról szól! :-) | |
| |
2. Maja (#1792) | 2008. július 13. 18:55 |
Szomoru, szep versedhez gratulalok! :)) Bizony a magany a legszomorubb dolog a vilagon. | |
| |
