Az árva levél
Dátum: 2009. augusztus 26. 20:23Műfaj: VersCimkék: magány |  |
Arany hajnal homályos fényében botorkázik a folyó,
jéghideg vizében egy apró levél sírva ordítja hogy: Hahóó!
Akarata ellenére bele dobták a szűziesen tiszta vízbe,
mikor még mélyen aludt otthonában s a sötét éj körülvette.
Ellopta családjától a titokzatos erdő lágy, fiatal szele,
és habozás nélkül a botorkáló folyó közepébe vetette.
Egyedül haladt a folyó vízében, nem volt senki se vele,
esetleg a halhatatlan folyó, de talán még ő is ellene.
Sírva ismételgette: Hahóó! míg a hang kiszáradt belőle,
úgy érezte mostmár ez az ő végső útja a temetőbe.
A parton lombhullató erdő feküdt, több millió levéllel,
de ők csak nézték, kikacagták rikácsoló gyűlölettel.
Az apró levél újabb hajnalra víradt a folyó fagyos vízében,
azt hitte ez lesz az utolsó ébredése oly rövid életeben.
Mikor felnyította szemét tömérdek víz látványa csapta meg,
elérkezett arra a helyre, amiről náluk csodálattal beszélnek
Úgy tudta, hogy ezt a rengeteg vízet tengernek hivják,
de a szépségetől még a félelme, a honvágya is elszállt.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
