Az éj.

Szerző: RéziDátum: 2008. július 11. 22:47

Műfaj: VersCimkék: szerető, simul, susog, felvidul, nem, kér, hajnal, visszatér

Az éj,olyan mint a szerető,
lágyan simul s ha kell nevel ő,
titkod tudja,megtartja azt,
magába fogad s oltalmaz,
okít,hogy értsd minden szavát,
érezd rezdülését,mosolyát.

Jótékonyan takarja hibád,
veled andalog nyári éjszakán,
susog füledbe szellős esteken,
ő az,ki nem enged el önként sosem,
a réteken óvón rád borul,
csókjaidtól mit adsz,ő is felvidul.

Veled van ha esik s ha hull a hó,
a kandallónál rád borul mint takaró,
ő nem kér,de túri minden csínytevésedet,
palástjába bújtat,hogy ne keressenek.
de ha jön a hajnal,feltűnik a fény,
az éj inal,de szürkületkor visszatér.

2008.07.11. Rézi.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Rézi (#1769)	2008. július 13. 00:02
Köszönöm.
Válasz Maja hozzászólására (#1749).

2. Maja (#1749)	2008. július 12. 09:40
Szep versedhez gratulalok Rezi! :))