Az elhagyott szó
Dátum: 2009. augusztus 26. 20:13Műfaj: PrózaCimkék: mese, gondolat |  |
Élt valaha egy szó, egy szó a több millió szó mellet.Talán ő volt a legutolsó, a számkivetett az összes szó közül, pedig az elsők közt született.Ő és a társa, a volt társa, képezték egykor a mindenséget.Együtt születtek, Egy lény vagy Egy erő szüleményei voltak.
Élt valaha egy szó, egy szó a több millió szó mellet. Talán ő volt a legutolsó, a számkivetett az összes szó közül, pedig az elsők közt született.Ő és a társa, a volt társa, képezték egykor a mindenséget. Együtt születtek, Egy lény vagy Egy erő szüleményei voltak.Testvérek akik egykor képtelenek voltak egymás nélkül élni, a Kezdet és a Végzet...igen, azt hiszem igy hívták őket .Szerették egymást, mindenhova ketten jártak, hiábba voltak ellentétek, vonzották egymást, elválaszthatatlanok voltak. Akkor még mindenki ismerte, tisztelte őket, a fák ,a madarak, a szél, a nappal és az éjszaka és mindenki más. Mindenki tudta, hogy ők a rend őrei,sosem ellenkeztek velük, természetes volt, hogy mindenek van kezdete és végzete, ismerték és tisztelték azt a szabályt hogy, egyszer mindenkinek el kell pusztulnia.
Aztán megjelent az ember, az ember aki feborította ezt a rendet. Önző gondolkodásával csak csakis a Kezdetet szerette. El akarta törőlni a Végzetet, mindenképp meg akart tőle szabadulni. Egy idő után a Kezdet felértekelődött az emberek szemébe, és ő lett a legfontosabb számukra, megrontva ezzel minden mást.
A Végzet egyedül maradt, magányosan élt nagyon hosszú ideig a testvére nelkül.Minden egyes nap az embereket leste,a beszélgetéseiket hallgata, hátha valaki kiejti az ő nevét is, de mar senki,senki se használta az ő nevét. Egyetlen reménye maradt, tudta ,hogy valahol nagyon mélyen, azért még létezzik valakiben az Ő fogalma is...Újra akarta érezni azt az érzést, hogy törődnek vele, hogy használják és tisztelik, úgy mint a testvérét a Kezdetet. Aztán teltek a percek, órák, évek de semmi, nem sikerült megtalálni magát senkiben se. Elveszett az utolsó reménye is, elhomályosodott minden a kis lelkében, mostmár tudta hogy, nem érezheti azt az érzest amit oly régen érzet.
Talán most is vándoról valahol, saját magát akarja felszabadítani, véget akar vetni mindennek...de erre egyedül nem képes,a testvére kéne segítsen neki, a volt társa és egyben hű szerelmese, a Kezdet, mert tudja hogy, nincs Végzet Kezdet nélkül....ő már sajnos nem segít neki, cserben hagyta testvérét, lassan elfelejtette ő is... élvezi a hatalmát amit az emberektől kapott
Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. bobita (#12309) | 2009. augusztus 31. 12:47 |
janó, olvass vissza,én mit írtam, és te mire és kinek válaszoltál,mert a megjegyzésed nem velem az én hozzászólásommal vitatkozik, hanem a hegyi péter írásával,csak rossz gombot nyomtál, ha pedig az én hsz-be akarsz adni ,meglátni,olyan szavakat,gondolatokat,amiket én nem írtam le, mondom, tanácsolom,olvass vissza , 2009.aug.28.19:08 | |
Válasz Janó hozzászólására (#12306). |
|
2. bobita (#12262) | 2009. augusztus 28. 19:08 |
ha lefordítod a filozófiai fogalmakat,és a születés a kezdet, a végzet a halál, akkor is ezt írod,hogy a végzet sír , mert az emberek elfordultak tőle? péter ! ez itt európai kultúrkörnyezet,itt a fogalmak több,mint kétezer év óta a keresztény ember szemléletének megfelelően ágyazódtak be a tudatunkba,keleten meg teljesen másként, más a kezdet és más a vég(zet), na vágod már mi a baj a szavaiddal? csupán az,hogy félre, de nagyon is félre magyarázod őket, persze ebből lett alkotás, értem a szabadság stb,stb, na de kérem, a lényeg meg forog a sírjában! | |
| |
3. Hegyi Peter (#12228) | 2009. augusztus 28. 10:56 |
Tudom azt jól, én csak azt írtam le amit most látok ebbe a világba sajnos s amugy , h nincs végzet kezdet nélkül azt én is bele irtam :) igen a lustaság és a nehézség is egy tényező lehet,de sztem a legerősebb tényező maga a félelem.Kösz a hozzászolást, további kellemes olvasgatást :D | |
| |
