Végre beköszöntött a nyár. A fák élvezettel szívták magukba az éltető napsugarakat. Kertem büszkesége egy almafa, mely kétféle almával örvendeztet meg.

Az almácskák napról napra növögettek, csokrokban egymásba ölelkeztek. A lágy szellő szívesen játszadozott velük, gyengéden hintáztatta őket. Látszólag nagyon élvezték, mert egyre szebben mosolyogtak, miközben gömbölyödtek.

A fülledt, forró napok után vihar közeledett. Az eddig oly szépen csivitelő madarak réműlten csapkodták szárnyaikat.
Sötét felhők kúsztak egyre közelebb. A kék eget már szinte teljesen elfedte a mélybíbor színű felhő. Pillanatok alatt sötét lett. Fülsüketítő mennydörgés kíséretében, sárgásfehéren vakító, cikázó villámok fonták be az eget.
Félelmetes villámokat szórt az ég, az almácskák összebújtak. A szél egyre erősebben rázta a kis fát. Az égből jövő diónyi jégdarabok fájdalmas koppanásokat mértek a riadt almácskákra. Bánatukban sírtak, nedveik csordultak végig az eddig oly kedvesen mosolygós arcukon. A szél csak nem engedett, erejét fitogtatva tekergette az ágakat. Addig nem nyugodott, míg az egyik gyönge kis ágat magával nem vitte.
A vihar után szomorú képet mutatott a táj. A megtépázott fák sírva hajladoztak. Némelyik bánatában a letört ágára támaszkodva várta a szebb napot.
Másnap reggel napfényben úszott a táj. A tegnap még rémülten csüngő almácskák ismét mosolyogtak. Élvezték a simogató szellőt, amínt táncraperdült velük.
Az egyik kis alma még dalra is fakadt:

Vasárnap reményem sincs, de hétfőig meglelem,
Egy fa alatt, szép sima jövőmet nem kereshetem,
almácskák szegről-végre ismerősek,
Mint a lányok egymásba ölelkeznek.
Jöjj, lágy szellő szívemmel játszadozzál,
Gyöngéden hintáztass engemet,
Lelkembe behajoljál
Látszólag érek én is, látszólag felednélek mégis
Patakba bújt forrást, mely alant a fába engedi hűségét,
de jó, hogy megteremtél, nincs szebb augusztusi kertnél.
Egyre szebben mosolyognak almáim.
Orcám is mosolyog, itt vagyok galambom,
A kertben szép óráim gömbölyödnek.

Amint éneke szállt az augusztusi szélben, szíve megdobbant a mellette rámosolygó kedvesét nézte. Szorosan összebújtak, élvezték egymás közelségét és boldogok voltak, hogy végül egymásra találtak.