Az író, költő létteremtő törekvése
Dátum: 2009. április 07. 19:58Műfaj: SzakirodalomCimkék: szakdolgozat, suicid |  |
Az öndestruktív irodalmárokról alkotott hétköznapi sztereotípiák alapja, hogy deviáns karakterek hátterében valamely identitás krízis nyomon követhető. Móricz Zsigmondról öccse – Móricz Miklós írja: „… az én apám iparos ember volt, az övé meg paraszt.”
Az író, költő létteremtő törekvése
Az öndestruktív irodalmárokról alkotott hétköznapi sztereotípiák alapja, hogy deviáns karakterek hátterében valamely identitás krízis nyomon követhető.
Móricz Zsigmondról öccse – Móricz Miklós írja:
„… az én apám iparos ember volt, az övé meg paraszt.”
Móricz Zsigmond művei alapján népi-paraszti identitást teremt önmagának. Az Árvácska című regényének valós főhőse örökbefogadott leánya: „Csibe.”(Littkey Erzsébet) Móricz naplójából derül ki, devianciája-fogadott leányával folytatott szerelmi viszonya. Bár Móricz nem követett el öngyilkosságot, de felesége Simonyi Mária szerelemféltés miatt lett öngyilkos.
Már a korai pásztortánc szövege is arra a szenvedésre, szenvedélyre utal – vehetjük a szenvedést az érzelmi mélységek megtapasztalásának.
„Aki dudás akar lenni,
pokolra kell annak menni,
ott kell annak megtanulni,
hogyan kell a dudát fújni.”
A már hivatkozott József Attila identitása költészetének és életrajzának kronologikus nyomon követése kapcsán állapítható meg, hogy József Attila éntudata legkevesebb háromféle identitást sejtett.
Elsőként az öcsödi nevelőszülők hívják Pistának, mondván, hogy Attila név nem létezik. Meglehet, hogy a már 17 évesen verseskötettel rendelkező költő napjainkban sikeres média sztár lenne, de József Attila az életben nehezen boldogult, mint az érzelmi, mint anyagi szempontból.
Nemzeti identitásáról, így vall:
„Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az.”
(Curriculum vitae)
Vallási identitása görögkeleti katolikus, ami a katolikus iskolában más vallásút jelentett, de ilyen hittanóra nem volt az ő iskolájában. Így nem gyakorolta egyházi keretek közt a vallását, azaz ezzel is kirekesztődött a közösségből.
József Attila költészetében önmagát „proletár költőnek” vallja még a szerelmi témájú verseiben is.
„Úgy kellesz nékem Flóra, mint… munkásoknak emberi öntudat.”
Ám nem egyszer a marxista proletár eszménykép szenvedéseit, - ideológiai megközelítésben ábrázolva - Jézus szenvedéseivel hozta kapcsolatba.
Az 1926-ban USA-ban született Alen Ginsberg élete és költészete lehet talán leginkább példája az énteremtő identitás versírásának. Alen Ginsberg a Columbia Egyetem elvégzése után az irodalmat és a drogok gyakorolta hatást az emberi tudatállapotra kezdte tanulmányozni. Alen Ginsberg a Beat irodalom jeles szerzője lett. Ez azért is érdekes, mivel nyíltan verseiben vállalta eltérő nemi identitását a homoszexualitást. Bár Ginsberg nem lett öngyilkos, de öndestruktív életvitelét tekinthetjük mikrosuicidumnak.
Munkásságának jelentősége társadalmi szempontból negatív. Korának meghatározó modellszemélyeként akarva-akaratlan, de népszerűsítette a kábítószer fogyasztást.
Az 1969 Woodstocki hippi mozgalom résztvevője, melynek ideológiaája Legyen béke- szeretkezz, ne háborúzz (Make Peace, not War) Közel 500 000 ember vett részt a fesztiválon.
Kunt Ernő megállapítását, a művészi alkotásokra értelmezve annyiban egészíteném ki, hogy az egyén jelalkotó és üzenetközvetítő. Ezek az üzenetek nem minden esetben jelennek meg verbálisan az irodalomban, mint inkább közgondolkodást alakító hatású tudattartamok.
Vagyis az irodalom és a társadalmi viszonyok egymással kölcsönhatásban – kommunikatív - viszonyban állnak.
Fekete Sándor és Kelemen Gábor dolgozata (Öngyilkosság – irodalom – korérzések) az anyanyelvben átöröklött öngyilkosságra utaló tartalmakat, a kultúra rejtett üzeneteiként említi.
(Füredi-Buda: Múzsák a Díványon 275.old.)
Ez a tanulmány hívhatja fel a figyelmünket az öndestruktív szerzők nem csak koruk irodalmára tett hatására, hanem az öngyilkosság mentalitástörténetében gyakorolt vikariáló hatására is. Magyar vonatkozásban legjelentősebb korszakként az 1848 Szabadságharcot követő időszak létérzésének irodalmi vonatkozású kifejeződése, markánsan öndestruktív.
A kor anómikus viszonyait a „passzív rezisztencia”jellemzi.
(Asbót János – Három nemzedék- 1872)
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
